“Agyrágóbogár. Kormánypárt. Ellenzék. Birkák. Vesztettünk. Kétharmad. Felmenőid. Meg a tied. Nyertünk. Gyáva. Kivándorlás….”
Ma erre keltem.
Kövezzetek meg ezekért a sorokért, de nincs ez így jól. Vannak ismerőseim, akik sokat jelentenek nekem, van köztük kormánypárti, van szélsőséges is, van másik ellenzéki pártból is. Emberek. A pártállásaik válaszok. Válaszaik a világra, válaszaik a külső dolgokra, az élményeikre, a múltjukra.
Ettől én még szeretem őket. Az összeset. Nem azért, mert valamelyik politikai nézetet vallják, vagy éppen ellenzik. Hanem azért, mert egyszer valami összekötött bennünket. A gyerekek, a kutyák, a macskák, a könyvek, a munkájuk, a munkám, az ételek, a borok. Az élet.
Itt tanultam és itt dolgozom. Soha nem gondoltam, hogy elmegyek, sem most, sem máskor. Éltem Ausztriában. Soha többet. Ha a honvágyba bele lehetett volna halni, belehaltam volna. Visszajöttem. Apám és anyám keményen nevelt, úgy, hogy egy mérce van, az elvégzett munka. A legjobb tudásom szerint elvégzett munka. Ebben hiszek és bevált eddig minden kormány alatt.
Hiszek a sok különböző politikai elköteleződésű emberi kapcsolatomban. Az egyik jobbikos, de ha kutyát kell menteni őt hívom, a másik kormánypárti és nagyon ért a marketinghez, a harmadik zöld, és mindent tud a megújuló dolgokról, az új növényfajtákról, a gazdálkodásról. Nem a pártállásuk szerint vagyunk ismerősök, hanem mert az élet összeköt bennünket. Mert dolgunk van egymással és ott nem számít, hogy fideszvonakétfarkúvagylmpvagymszp. Az ember számít. Ti számítatok Nekem, ahányan vagytok. Ti, akik most nagyon örültök, mert maradt a kormány és ti is, akik nagyon csalódottak vagytok, mert vesztett az ellenzék.
Reggel felkeltem, és folytatódott az életem, ahogy eddig is. Ragyogott a nap, a kertemben három őz legelészett, tudomást sem véve rólam. Indultam az oviba a kisfiammal, aki tegnap mindenáron szavazni akart. Utána munka, ahogy mindig. Több cégem van. Soha nem nyertem pályázatot, sosem voltam senkinek a lekötelezettje. Amink van azt kemény munkával és banki hitelből teremtettük. Azt mondják, sikeresek vagyunk.
Lehet.
De mi a siker?
Nekem az, hogy olyan dolgokkal foglalkozhatom, amelyek az értékrendemben fontosak, hogy embereken segíthetek, akik a segítségemmel jobbá válnak és jobbá teszik maguk körül a világot. Ez a siker. És ez siker alapvetően nem függ pártoktól, csak tőlünk, emberektől.
Siker felnevelni a gyerekeimet, látni, hogy a nagyobbik milyen makacsul kitart az elképzelése mellett és barista lett, mert azt szereti.
Siker lenne, ha annyi embert tudnék idecsábítani Bázakerettyére lakni, hogy évek múlva is lehessen iskolánk. Számomra ma az a nagy kérdés, hogy a gyerekek mellé jövőre lesz-e még tíz gyerek és megint tíz. Hogy költöznek-e ide családok.
Egymás szidása és az online acsarkodás helyett keressetek magatoknak értelmes elfoglaltságot. Városiak, ültessetek virágot a balkonokra, fiatalok, segítsetek egy idősnek, vagy egymásnak, próbáljatok ki olyasmit, amit korábban még nem. Vagy tudok még jobbat. A legjobbat. Főzzetek. Paul Gaugauin, a világhírű festő azt mondta egyszer: A főzés könnyű fejet, nyitott lelket és meleg szívet kíván. Szerintem az egész élet ezt kívánja. Könnyű fejet, nyitott lelket és meleg szívet.
Pártállástól függetlenül.