Nem lehet erről eleget beszélni. Azt gondolom, hogy a sikeresség valahol a gyerekkorban gyökerezik, mert az első mintáink a sikerrel kapcsolatban ott alakulnak ki. Gyerekként nekem az lett a bevésett mintám, ha valamiért küzdök és teszek, az előbb-utóbb sikerül. A hangsúly itt az előbb-utóbb elfogadásán van meggyőződésem szerint. A mai felgyorsult világban azt hisszük a siker is egy instant pirula, bedobjuk a pohárba és bármi van, feloldódik. Hát nem.
Nálunk otthon, a családban sosem volt kérdés, hogy a magam sorsáért én felelek. Ezt nem lehet jobbra, balra és másra tologatni, hanem az én felelősségem. Ez a siker legfontosabb alapja. A másik fontos dolog annak a zsigeri, nem csak elméleti elfogadása, hogy célt elérni, teljesíteni majdnem mindig csak buktatókkal lehet, olyan ritkán adatik, hogy megálmodsz valamit és elsőre tökéletesen megvan. Ennek megfelelően a siker mellé ott vannak a kudarcok is, amelyeket én jobban szeretek tapasztalásoknak titulálni. Látok egy-egy dologban nagyon tehetséges embereket, akik mégsem viszik semmire, mert ezek az alapjaik nincsenek meg. Ők rendszerint gyártják a kifogásokat és megmagyarázzák maguknak, hogy nekik a sikerre esélyük sincs, csak azokat a körülményeket hangosítják fel maguknak, amelyek a saját igazukat erősítik, hogy nekik úgysem lehet.
Miért írom ezeket a sorokat, pont ma a sikerről? Mert volt egy coachingom és élményem arról, mennyi minden kell a sikerhez. Közel két hónapon át készültem egy ügyfelemmel arra, hogy a kiválasztási folyamat végén ő legyen egy multinacionális cég magyar ügyvezetője. Több jelölt volt, nála esélyesebbeknek tűntek, tapasztaltabbak voltak. Mégis úgy indultunk neki, hogy megcsináljuk. Több körös pályázat volt, önéletrajzzal, motivációs levéllel, skype interjúval angolul, aztán egy újabb interjú, egy prezentáció, és amikor ezen mind túl voltunk, akkor egy utolsó meghallgatás.
Mit csinál egy executive coach egy ilyen folyamatban? A legfontosabb szó, hogy támogat, aztán emellett tükröt tart, segít áttekinteni minden apró fontos részletet. Sok időt töltöttünk annak átbeszélésével, hogy mit vár el a külföldi tulajdonos, mi a helyzet jelenleg a cégben. El kellett készíteni az első év tervét a tulajdonosnak, hogy operatívan hogyan képzeli el az ügyfelem a cég vezetését. Ez volt a végső momentum. Érdekes volt, hogy az ügyfelem, aki benne élt beosztottként a cégben, mennyire másképp látta a céget, mint én, aki kívülről láttam az egészet. A coaching segítségével meg tudtam neki mutatni azt az oldalt is, ami nekem látszott, ő döntött és az utolsó meghallgatáson erre is tette a hangsúlyt. Ezzel nyert. Egy másik ember nézőpontja mindig tágítja azt, amit látunk és kerekíti a képet, hogy jobban lássuk az egészet.
Mi kellett a sikerhez? A hit, hogy megcsináljuk. Bennem a teljes folyamat alatt nem volt kétség, szemernyi sem és ez segített neki, ha néha elbizonytalanodott. Kellett a sikerhez a tudat, hogy nincs egyedül, hanem van támogatója, coach-a. Kellett minden tudás és tapasztalat, amit az évek alatt a cégnél felszedett magára. Kellett a tudatosság, hogy más szemmel tudja nézni az egész céget és kellett még sok minden más.
Amikor pár napja újra találkoztunk a döntés után, azt mondta, hogy köszöni nekem, mert nélkülem nem ment volna. Nekem ez a siker. Az Ő sikere, ami most az én sikerem is.