Gyűlölöm a cirkuszt. Minden másodpercét. Gyűlölöm, hogy állatok százezrei élnek olyan életet, amely nem az övék, azért, hogy bennünket unatkozó embereket szórakoztassanak.
A tigris már rég nem tigris. Az elefánt rég csak egy nagy himbálózó szürke test. Agonizáló állatok, megtört tekintetek. Beletörődtek a sorsukba. Nem lázadnak, mert nem tudják, hogy miért kellene. Tűrik a sorsukat, majd véget ér életük és talán odaát, egy másik világban majd olyanok lesznek, mint amilyenek mindig is lehettek volna. A tigris a vadon uraként élhet, az elefánt a csapatban, ahogy mindig is szeretett volna.
Láttam egy videót. Cirkuszból kiszabadított tigrist engedtek egy füves lekerített területre. Amikor talpa először érintette a füvet szinte elkapta, nem ismerte a fű érintését. Először a kis területhez szoktatták, majd amikor már élvezte következett a nagy utazás, az új élőhelyre, vissza a természetbe. Amikor először lépett a fák közé az erdőben, akkor megváltozott a mozgása, újra a nagymacska lett, eltűnt a hajlott hát, lazán, szabadon sétált az új területen. A végén egy tóban nyakig elmerülve fürdőzött és az járt az eszemben, esküszöm, hogy úgy láttam, vigyorog.
Egyre többször találkozom olyan ügyfelekkel, akik hozzájuk hasonlítanak. Élnek, egyre nagyobb erőfeszítésekkel próbálnak a világnak megfelelni. Jó szülők, jó szeretők, jó munkatársak, jó tanulók és jó vezetők, jó közösségi emberek és ki tudja, mik akarnak még lenni. Egy bőrben. Olyanok, mintha ketrecbe zárva, láncra lennének verve, és már a lánc sem zavarja őket. Elfogadták. Ők maguk már rég nem részei a saját történetüknek. Elérte őket a burnout.
Én hiszek a választás lehetőségében. Abban, hogy bármikor dönthetsz másképp. Dönthetsz úgy egy reggel, hogy felkelsz, és ma magadra figyelsz. Újra figyelsz arra, hogy mit érzel, újra figyelsz arra, amitől félsz, ami fáj, és ami örömet ad. Hagyod megélni magadnak a bizonytalanságot, ahogy a bizonyosságot is. Hagyod megélni a rosszat és a jót is.
Ha nem változol, marad az, ami van. A túlzsúfolt életed, az értéktelen felszínes kapcsolataid. A családod, ami félig család. A házasságod, ami csak félig az. A céged, ami csak látszólag sikeres. A börtönöd, a láncaiddal. Soha nem éred el, hogy megvalósuljon a work-life balance. Ezt akarod?
Gondolkodj. Te csináltad. Te tudod visszacsinálni.