Rendkívüli iskolai szülői értekezlet volt ma, szomorú apropóval. A jelenlévő szülőkkel közölték, hogy az 5-6-7. évfolyam szeptembertől szünetel, ezeken az évfolyamokon átmenetileg nem indulnak osztályok, mert annyira alacsony az osztályok létszáma. Többször kiemelték, hogy ez nem a megszűnést jelenti, csak átmeneti állapotot, amíg nem lesz elég gyerek. Ez fontos, mert ez a mondat számomra azt jelenti, nem eutanáziára lettünk ítélve, csak lélegeztetőgépre kerültünk és átmenetileg. A mi dolgunk és felelősségünk, hogy változtassunk. Kaptunk egy esélyt még, mi bázakerettyeiek.
Fájdalmas csend követte a bejelentést, hirtelen senki nem talált szavakat. Egy Anyuka hosszú percekkel később megkérdezte, hogy mi lesz az ünnepélyekkel, kivel ballagnak a nyolcadikosok, mi lesz a szülői munkaközösséggel, a sok programmal. Egy másik hátul csendben mondta a mellette ülőnek, hogy mi lesz a gyerekkel, ha nem akar máshová menni, hogy mondja el neki, hogy lehet nem járhat azokkal iskolába, akikkel éveken át járt? Ez egy kis létszámú iskola, így sokkal szorosabb kapcsolat van a gyerekek között lelkileg, mint máshol, ahol a gyerekek osztályonként harminc gyerekkel vannak együtt.
Nincsenek hibások és mégis vannak. Hibás mindenki, aki nem próbált meg tevőlegesen tenni ez ellen, még úgy sem, hogy évek óta látható volt, hogy ez lesz a végkifejlet. Nem tudom elfogadni azt a magyarázatot, hogy ez az országos tendencia, ez csak a felelősség terelése. Vidék volt, és vidéknek lennie kell, mert mindenben kell lenni ellenpólusnak a világban. Nem lehet, hogy egy ország csak fővárosról és nagyvárosokról szóljon, kell a vidék, kellenek a vidéki iskolák.
Bázakerettye egy csoda. Nem azért mondom, mert én itt élek, hanem azért, mert a sok ezer ember, aki egy évben idelátogat hozzánk is mind-mind ezt mondja. A település egy hatalmas park, amelynek jelentős részén nincsenek kerítések. Olyan, mint egy mesevilág. Azt már tudjátok, hogy van iskolánk, amely hatalmas fák ölelésében fekszik. Van gyönyörű óvodánk, felújítva, minden földi jóval felszerelve. Van orvosunk, fogorvosunk, patikánk. Van boltunk kettő is, az egyik pékség is, ahol minden nap frissen sült pékáru vár mindenkit. Van postánk, önkormányzatunk. Ha ez még nem lenne elég, van egy gyönyörű termálfürdőnk, kilátónk, rengeteg ritka, védett növényünk. Teljes infrastruktúra van.
Aztán. Jöjjenek a kissé hihetetlen motivációk, amiket nem itt élő emberek emeltek ki rólunk :
– egy családi ház kerttel átlag öt millió, Pesten ennyiért garázs sincs
– bármerre fordulsz legalább egy fa mindenhol van
– bármerre fordulsz nagy eséllyel egy olajkút is van
– nincs dugó, jól meggondolva autót is alig látni
– az emberek mosolyognak
– harapni lehet a tiszta levegőt
– annyi vargánya van, hogy ennyi nincs is
– egy órás úttal három irányban, három országba juthatsz
– tengernyi zöld mindenhol
– béke és nyugalom van
A környéken mindenhol munkaerőhiány van, Letenyén és Nagykanizsán számtalan munkalehetőség várja, aki ezt a települést választja. Egy új, eredetileg budapesti kollégám napi döbbenete a 350 forintos korsó sör. Bevallom ez a rész nekem kiesett, de lehet tényleg ez is fontos.