A napokban megint aktualitása lett a témának, mert egy ismerősöm táborba készült és elmondta miket visz. Úgy ment egy hétre, hogy szerintem táskájában a világ felmerülő összes problémájára volt kegyszer-vegyszer. Jót poénkodtunk ezen, de beszéljünk most inkább arról, mennyire veszélyes az állandó tökéletességre törekvés.
A világban mást sem hallunk, mint érj el jobb eredményt, legyen szebb a tested, legyél boldogabb, legyen rend körülötted. Leg-, leg-,leg. Elég frusztráló. Különösen érzékenyen érintik az elvárások azokat az embereket, akiket csak úgy nevezünk perfekcionisták.
Néhány ismérv róluk a mindennapokban, ahogyan mi látjuk őket:
- Mindenük tökéletes rendben, az íróasztalukon sorban áll minden irat és eszköz
- Önmagukkal sosem elégedettek, amikor valamit mások szerint megcsinálnak 110%-ra, azt jó eséllyel 80%-nak értékelik.
- Ha gyerekük van a századik könyvet olvassák arról, hogyan kell gyereket nevelni
- Mindig úgy néznek ki, mintha valami skatulyából bújtak volna elő
- Álmaik gólját akarják belőni a meccseken, de mikor ott a helyzet sosem sikerül
- Egy utazást percről percre megterveznek és teljesen kiakadnak, ha valami miatt borul a menetrend
- Tizedszer ellenőrzik amit megcsinálnak, nehogy hiba legyen benne, emiatt állandóan csúsznak a határidőkkel,
- Vezetőként állandóan értekezletet tartanak, mindig mindent újraterveznek, de nem adnak elég időt a végrehajtásra
- Vezetői utasításaik sokszor ellentmondóak, ami tegnap elsődleges prioritás volt, ma már nem fontos, ettől teljesen kiborulnak a kezük alatt dolgozók
- Rengeteget dolgoznak, de sokszor mégsem hatékonyak
Összefoglalva, perfekcionista embertársainknak csak a tökéletes van, de sokszor rosszul látják azt is ami egyébként tökéletesen sikerült. Nekik nincs olyan, hogy valamit teljesen jól, az elvárások szerint megcsináltak és azt maguk is így látják. Mintha nem is létezne a munka-magánélet egyensúly, mindig hajszolnak valamit mindkét területen.
Nekik fontos megtanulni, milyen elérni azt, hogy amikor valami nem sikerül a belső elvárásaik szerint, akkor tényszerűen meg tudják nézni, miben felelősek tényszerűen és mire nem volt ráhatásuk – a kiégés megelőzéséhez erre nagy szükség van.
A hétköznapok eredményes megélésére a perfekcionista ügyfeleimnek megtanítom, milyen az elég jó. Pár hét alatt már lehet csökkenteni a túlzó perfekcionista törekvéseket.
Ahogy mondani szokás a téma megérne még pár misét, ezért biztosan lesz még írásom róla.