Ifjú Padavan

Vannak emberek, akik megérik a felnőttkort úgy, hogy egyszerűen nem tanulnak meg felelősséget vállalni. Volt alkalmam most átélni egy ilyen szituációt, ami miatt bevallom dühös voltam, nem is kicsit. Egy kedves ismerősöm bizonyította sokadszorra, hogy a felelősség vállalási képessége pont nulla, vagy inkább legyen mínusz.

Mi is az, felelősséget vállalni?

Megélni egy helyzetet és azt mondani, én vagyok a felelős, mindegy pozitív, vagy negatív dologról beszélünk-e. Elméletileg nem tűnik ez nehéznek, de gyakorlatilag mégis sokaknak az. Aki úgy nő fel, hogy jaj, nem te voltál hibás kisfiam, hanem az óvó néni, aztán meg a tanárod, vagy apád, esetleg anyád, az megtanulja, hogy a dolgoknak ő nem tevékeny okozója, hanem csak egy mellékes elem a történetekben, aki éppen ott volt, de miatta nem történt semmi. Szépen megtanulja, hogy amikor hibázik, akkor nincs más dolga, mint keresni egy másik hibást és szépen elkendőzve a dolgot megúszni a következményeket.

Nos. Kedves ifjú Padavan, mivel tudom, hogy olvasod a soraimat, írásban is szentesítem, hogy ez így hosszú távon nem megy. Belekezdeni valamibe, nem befejezni, sokadszorra bukni, trehányan nem törődni a dolgokkal, az nem megy. Vagy állj oda és mondd azt, hogy emberek én nem ezt a lovat akartam, vagy vállald a választásodért a felelősséget és csináld. Ne maszatolj, hanem csináld!

Abban hiszek, hogy amit teszel, azért TE vagy a felelős. Csinálsz valamit, amiről előre tudod, hogy nem jó, de így kényelmes? Megkapod a számlát. Csinálsz valamit, amiről tudod, hogy ez a jó, ez az út a tied, akkor is megkapod a számlát. Ha pedig tudod, hogy valamit meg kell csinálnod és mégsem teszed, akkor is te kapod a számlát. A lényeg, hogy a tetteidnek következménye van és anyuci szoknyája már nem pálya. Fel kellene nőni. Itt az ideje másképp gondolkodni a világról. Lehet játszani az áldozati bárányt is, csak hidd el, hosszú távon tényleg nem kifizetődő.

Most jön az, ha észhez térsz, akkor megélheted, hogy a küzdelmednek eredménye van, de találkozol majd rossz dolgokkal is, amelyek tapasztalatként segítik az életedet. Ideje odaállni a nagy tükör elé és elbeszélgetni az alakkal, aki ott áll. Nem tartozol felelősséggel anyádnak, apádnak, a szomszédnak, se nekem. Magadnak igen. A felnőtté válásod ott kezdődik, amikortól végre felelősséget vállalsz a tetteidért. Azaz most.