Kiveszőben lévő fogalom. Az executive coachingok kapcsán nem egyszer fordul elő, hogy valaki munkahelyváltásra készül és a feladatunk a váltás menedzselése, az első kilencven munkanap időszaka, vagy éppen a felmondás előkészítése: egyfajta krízis coaching.
Az emberek mindig új utakat keresnek, kipróbálják magukat, jobb fizetésért, jobb juttatásokért, előrelépésért váltanak. Ahol számomra a gond kezdődik, az, „ahogyan” ezt sokan csinálják.
Megtörtént történet.
Van egy munkahelyed. Pár éve nulla munkatapasztalattal, kezdőként kerültél be. Szeretnek, támogatnak. Szívesen jársz be, jó a csapat, segítenek, összetartanak. Országosan elismerik amit szakmailag csináltok. A fizetés korrekt, emellett taníttatnak céges költségen, támogatják a vizsgaidőszakaidat, rugalmas a beosztásod. Idilli állapot. De. Mégis azt érzed, hogy szeretnél mást kipróbálni, új utakon járni. Így hát titokban jelentkezel pár állásra, elmész állásinterjúra, ahol aztán igent is mondasz. A munkáltatód mit sem sejt, hiszen a taníttatásod miatt és mert semmit nem mondtál neki, változatlanul hosszú távra tervez veled. Amire taníttattak azt csak te tudod a csapatban.
Ez nekem nem tisztességes. Ha titokban szervezed a munkahely váltást nem adsz esélyt. Nem adsz esélyt annak, akitől eddig csak jót kaptál, aki támogatott. Te csak a biztosra mész, nem szólsz, amíg nincs meg biztosan a másik munkahelyed, kész helyzet elé állítasz mindenkit, akikkel együtt tegnap még egy csapat része voltál. Úgy döntesz, hogy nem adod meg a lehetőséget annak, hogy egy tisztességes alapokon és kölcsönös megbecsülésen alapuló munkakapcsolatnak a vége is ilyen legyen. Egyedül döntesz.
Amikor nélkülük hozol egy ilyen önző döntést, amelyben senki nem számít csak te, az nekem nem fér bele. A feléd tisztességes másik fél mindig megérdemli, hogy tudja a miérteket, hogy esélyt kapjon megérteni és elfogadni a döntésedet. Add meg neki ezt. Pakold ki a kártyáidat és válts munkahelyet tisztességgel.
Sok ilyen váltást csináltam végig már coacheekkal. Mindig az volt az alap, hogy tisztességért tisztességet kapnak cserébe és többségében tényleg működött. Beleállni és felvállalni, amit érzel, amit döntesz és tisztességesen kommunikálni a helyzetet, szerintem alap.
Soha ne felejtsd el, hogy akkor váltasz jól, ha amikor távolodsz, jó érzéssel nézhetsz a visszapillantó tükörbe. Amikor nem elmenekülsz és cserben hagysz, hanem felvállaltad a döntésed és úgy csináltad végig, az egy olyan munkahely váltás, amely egymás kölcsönös megbecsülésén nyugszik.
Több mint két évtizede vagyok munkáltató. A mai napig adok referencialevelet, ajánlást annak, akivel tisztességesen váltak el az útjaink, nem egynek én kerestem munkát, amikor azt mondta más irányba akar fejlődni. Felhívnak, tanácsot kérnek, egy közös kávéra visszajárnak. Váltsatok úgy, hogy bármikor visszamehessetek egy kávéra. Tisztességgel.