Te, aki tegnap nálam jártál és mindennél jobban utálod a social médiát, talán nem is olvasod ezeket a sorokat.
Eljöttél business coachingra. Sokat utaztál, hogy beszélgetve üldögélhessünk a tűző napon, aztán menekülhessünk az árnyékba, amikor már szinte perzselt a nap. Indításképpen leszögezted, hogy te nem szoktál beszélni, nem arról vagy híres. Negyed óra múlva csak hallgattalak és folyamatosan beszéltél, válaszoltál a kérdéseimre, tűrted az időnkénti provokálásomat órákon át. Eljöttél, hogy támogassalak egy nagy döntés meghozatalában, a merre tovább kérdésében. Ez megtisztelő és egyben nagy felelősség is, hogy jól kísérjelek az úton, ami talán az életedet befolyásolja. Több diploma, tíz év tapasztalat, jól fizető biztos állás, senior pozíció, mi kellhet még?
Te magad.
Te, aki elvesztél a megfelelés útján.
Meglettek az elvárt diplomák, a jó állás, a saját lábra állás, a saját lakás, megtakarítás, a szakmai elismerés. Aztán egyszer csak a tökéletesen megszervezett életedbe jött egy lehetőség, felkavarva az állóvizet. Új-Zéland. Vízum. Munka. Utazás. Én-élet.
Az esélytelenek nyugalmával megpróbáltad. Gyors voltál. Benne a százban, aki megkaphatta. És a Tied. Megcsináltad. Itt van a lehetőség kimozdulni, tenni valamit magadért. Elmenni, kiszakadni és megálmodni mi lesz. Gasztrokocsma? Klinika? Saját cég? A végén remélem, TE leszel. Akit régen keresel. Így lett a találkozásunk változás coaching is.
Várom a képeslapot tőled, Kiwiföldről. Bonne Chance 🙂