Vannak nehéz coachingok.Talán a legnehezebbek azok, amikor egy hozzám forduló ember olyan távol van már önmagától, hogy a számára legalapvetőbb értékeket rúgja fel nap mint nap, mert meg akar felelni a munkáltatójának.
Mindegy munka, házasság, szerződés, vagy akármi, amiről beszélünk, de ha az érintett felek között az alapvető értékekben különbség van, hosszú távon nem fog semmi működni.
Itt ül egy ember. Egy ember, aki olyan munkahelyen dolgozik, ahol a tulajdonos azt várja el tőle, hogy olyan új megállapodásokat kényszerítsen a partnerekre, amellyel működésüket veszélybe sodorja -mindezt csak azért, mert nyerni akarnak a hetekkel később kifizetett számlákon.
Itt ül egy ember, aki már tudja, hogy a munkája „eredményeképpen” egy sok-sok éve élő családi vállalkozás tönkrement. Ráadásul olyan cég, amelynek a vezetőivel jó személyes kapcsolatot ápolt. Szembesítették vele, sms-ben „megköszönték” amit tett velük.
Tudja, hogy nem jó, amit tesz, de úgy érzi tehetetlen. Sokat keres. Sokkal többet, mint amennyit a régióban bárhol kaphatna. De. Mindegy mennyi pénzt kap, rosszul van az egésztől, már aludni sem tud. Karácsonykor, amikor az átlagember három kilót hízik, ő ötöt fogyott. Altatót szed, mert a súly, amit cipel, már régóta nem hagyja aludni. Ha nem lenne elég, hogy nem tud elaludni, éjjel fel is ébred, és ha felébredt nem tud visszaaludni. Végeredmény? Szürke, fénytelen arc, ránézésre plusz tíz év. Elmeséli részletesen a történetét és közben szabadkozik. Nem tudja még, hogy előttem nem kell. Coachként nem vagyok ítélőszék, nem ítélek el és nem is menthetek fel senkit. Arra szerződünk, hogy segítsek neki visszatalálni önmagához. Hiszek benne és támogatni fogom.
Azt kérem, hogy mondja el nekem mely értékek a legfontosabb számára az életben. Ezek hangzanak el: tisztesség, becsület, őszinteség, alázat. Ezek azok, amelyeket nap, mint nap felrúg, csak hogy megőrizzen egy tisztességtelen munkáltatónál egy állást, amely őt is tisztességtelenné tette. Közben belebetegszik, mert ez nem ő.
Olvasok a sorok között és azt is tudom, hogy kiégett. Csak az érzés igazolására megcsináljuk a kiégés tesztet. A húsz pontos tesztből, amelyen a nulla pont a jó eredmény, neki 14 van. Ha az ember nap, mint nap a tetteivel szembefordul önmagával, a saját belső hitével, azzal, amitől az ember önmaga, annak is kiégés a következménye.
Itt ül és tovább mesél. Elmeséli, hogy elhagyta az edzést, már nem tart fenn kapcsolatot a barátaival, nem jár el szórakozni sehová. Az első alkalom végére tudjuk, hogy a helyzet, amelybe kényszerítik nem fog megváltozni, mert a külföldi tulajjal ezt sokszor próbálták egyeztetni, sikertelenül. Csak kérdezek tovább, mesél, majd hirtelen elhallgat és az egyik kérdés után szomorúan rám néz, és azt mondja: nem maradhatok itt, mennem kell. Nem fogok tudni ezzel együtt élni, tönkretesz.
Ez az, amit a coachingban katarzisnak hívok. Amikor az ember megborzong, mert tudja, hogy sikerült, amikor a dermedtségből, a bezártságból sikerül kilépnie az ügyfélnek. A kilépés első pillanata, mikor ő mondja ki, hogy mi a megoldás. Az ő megoldása, amely belülről jön. Azt is tudom, hogy ez egyben vállalás is, mert a kimondott szó nem áll meg itt, hanem tettekbe fordul és változtatni fog. Változtatni fogunk. Az ember alapértékei attól azok, hogy azokhoz ragaszkodunk. Nem átléphetőek, nem lecserélhetőek, vannak és tiszteletben kell őket tartani, ahogy magunkat is tiszteletben kell tartani.
Sok hete volt már a kocsi csomagtartójában a bepakolt edzéstáska. És nem csak mondta, hogy változtatni fog, csinálja is. Tegnap edzésen volt. Hosszú idő után először. Elindultunk az úton. Vissza önmagához.