Könyv a kiégésről: egy sajtótájékoztató margójára
Könyv a kiégésről: egy sajtótájékoztató margójára

Régóta mondom, hogy a kiégés tünet-együttese össztársadalmi probléma, de újra és újra meglep, amikor a rideg valósággal találkozom.

Egy coach mindig coach – sajtótájékoztatón is az. Könyvem bemutatóján tegnap így csináltunk egy burnout tesztet, ott helyben, a jelenlévőkkel, név nélkül. 20 pontos teszttel dolgozom, amelyet a tapasztalataimra építek, kicsit eltér a megszokottól és nekem árnyaltabb képet ad. A jó az, ha nincs találat, egy sem. Ha egy-kettő van, akkor még csak jobban kell figyelnünk magunkra, de itt sokkoló eredmény volt, átlag 7,15 volt a pontszám. Voltak, akiknek pár volt, de sajnos jóval többen voltak, akiknek az eredményük annyira magas – 10 feletti volt – hogy nekik ezzel a kérdéssel foglalkozniuk kell.

Ma megint rádöbbentem mennyire sokan nem tudják pontosan mit jelent a kiégés. Akik hozzám jönnek, ők is általában úgy fogalmazzák meg, hogy „nem tudom mi a baj, de valami nem kerek”. Itt is ezt éreztem.
Eltekintve a tankönyvi leírástól, milyen a kiégett ember?

Elveszíti az energiáját, a kreativitását. Elveszíti az idealizmusát. Negatívan áll magához, a munkájához és a teljes környezetéhez. Ha ez még nem lenne elég, gyakrabban beteg és munkaképtelen, sokszor rosszkedvű és ingerlékeny. A teljesítménye leromlott, előfordul, hogy már a kötelezőt sem hozza és a következményekkel sem foglalkozik.

Ha pedig az én definíciómat mondhatom, a kiégett ember olyan, mint egy töltőre tett elektromos eszköz, amely nem tölt. Nem tud feltöltődni, nem tudja kipihenni magát, rideggé és érzéketlenné válik, olyan, mintha egyfajta dermedt állapotban lenne. Annyi ereje van, amely a léte fizikai fenntartásához elég, de értékelhető érzelmi, szellemi teljesítménye már nincs. Eltűnt a mosoly az arcáról, pikírtté, vagy cinikussá vált a kommunikációja, és akik körülötte vannak, csak annyit látnak, hogy nagyon megváltozott, de senki nem érti mi az ok. Vannak, akiknél a tünetek nagyon láthatók, vannak, akiknél kevéssé látványosak.

A legfontosabb itt is az lenne, hogy mindenki megértse, hogy elsősorban saját magunkat kell ismernünk, és ha valami nem kerek, utána kell járni és muszáj megküzdeni az ügyeinkkel. Ha pedig próbálkozunk, és mégsem sikerül, akkor segítséget kell kérni.

Az is felmerült a sajtótájékoztatón, hogy a coach-ok óradíja nagyon magas és sokaknak elérhetetlen ez a szolgáltatás.
Amikor elhatároztam, hogy megírom a könyvemet, első körben ezért is tettem. Hogy azok is kaphassanak betekintést a coaching eszközeibe a közzétett történetek segítségével, akiknek nincs anyagi lehetőségük coach-ot fizetni.

A könyvet itt találod:
www.csatloscsilla.hu/shop


Kapcsolat