Nem tudom, hogy hányadszor botlottam az elmúlt hetekben a komfortzóna szóba, de amikor negyedszer hallottam azt, hogy semmi nem fejleszt, csak az, ha kilépsz a komfortzónából, akkor már kezdtem ideges lenni.
Jó munkám van, olyan életem, amit elképzeltem, úgy döntök, hogy képzem magam. Ülök a teraszon, és azt csinálom, amit szeretek. Tanulok, tehát fejlődöm. A komfortzónámban. Ott, ahol jól érzem magam, saját akaratomból. Nem szívlelem, hogy a komfortzónát úgy állítják be, mint egy olyan helyet ahonnan menekülni kellene.
Volt executive coachingon nálam egy cégvezető, aki a megváltást a menedzser élet gondjaiból úgy gondolta elérni, hogy közölte: most két hónapig nem jön hozzám, mert elmegy az El Caminora. Azt tanácsolták neki, hogy lépjen ki a komfortzónájából. Megkérdezte a véleményem. Én pedig visszakérdeztem, eldöntötted? Igennel felelt, amire megkérdeztem: tudok valamit segíteni, hogy véghezvidd? A válasz az volt, hogy mindent megszervezett. Nekiindult.
A nagy utazás után egyből jött, és alapvetően egy nagy vallomással kezdte. Bevallotta, hogy igazán nem is az ő döntése volt, hanem rábeszélték az útra. Nem akart beégni az ismerősei előtt, hogy hazajön, és nem csinálja végig, de az első kilométer után tudta, hogy nem akar ennyit egyedül lenni, utál gyalogolni és attól a naptól még vagy ezerszer kérdezte meg magától, hogy mi a jó eget keres itt. Megkérdeztem milyen volt, azt mondta, nem érte meg. Hazajött ugyanaz a hajtás, nyomás és teljesítménykényszer várta, mint amiből elment. Mitől is változott volna bármi? Fejlődött az úton? Saját bevallása szerint nem. A komfortzónából kilépés nem az, amikor szétbarmolod az életed, mindent hátrahagysz és elmenekülsz, mert mások ezt tanácsolják. Az igazi kilépés az, amikor a kifelé nyitó lépéseiddel tágul a zóna, amikor az ismeretlen ismerőssé válik, és amikor legközelebb, amikor új felé kacsintgatsz, már kevesebb félelemmel lépsz új utakra. Ez fejlődés. A komfortzónából erőszakkal kilökés nem az. Az sem fejlődés, ha az útra, a változásba másoknak megfelelve mész bele, nem a saját akaratodból. Ha tudod miben vagy gyenge, ha tudod, hogy milyen lehetőségeid vannak, és ezeket megpróbálod valódi megoldássá alakítani, az fejlődés. Az egy értelmes kilépés a komfortzónából. Nem pedig az, amikor más mondja meg, hogy mit tegyél. A te életed, a te ügyed, a te döntésed.