Köz-élet
Köz-élet

 

Ritkán vetemedem arra, hogy a munkámhoz szorosan nem kötődő témában véleményt nyilvánítsak. Néha már azon is el vagyok gondolkodva, hogy egyáltalán írjak-e. Teszek egy próbát.

ad 1. Kezelhetetlen számomra a „köz” egy bizonyos (nem kis) részének pitiáner irigysége, gyűlölködése, amelyre okuk nincs – talán csak az, hogy megtehetik, mert a szólásszabadság jegyében mindent lehet. Személyes élményem volt, hogy egy rólam megjelent cikk kommentelőitől (egy sem ismer személyesen) olyan alázást kaptam, hogy tankönyvi példa lehetne egy majdani kommunikációs oktatásban. Eme felhatalmazás nélküli kioktatás napi szinten része a társadalmunk kommunikációjának.

ad 2. Nem lehet nem észlelni, kultúra, tudomány és sok minden számomra értékes dolog térvesztését, háttérbe szorulását. Mindegy, hogy a téma CEU, MTA, vagy csak egy színházi előadás. És nem tudom embereknek elmagyarázni, hogy ez nem politika. A szellemi javaink sosem lehetnek azok. De amíg egy országban a top legnagyobb közösségi oldalak egyikén sincs szellemileg értékelhető tartalom, de van több millió követő, ott nem tudom már mi a megoldás.

ad 3. Nem, vagy alig látok pozitív megnyilvánulásokat. Legyen például az egészségügy, amelyről csak a rosszat olvasom mindenhol. A hétvégén volt szerencsém fogászati ügyelethez. Kétszer is. Példamutató bánásmódot tapasztaltam, valóban szerény körülmények között. De a lényeg számomra nem a kezelő minősége, hanem az ott lévő orvos és asszisztense volt. Kifogástalan volt, mind szakmailag, mind emberileg és persze tudom, hogy nincs mindenhol így, de vajon tényleg jobb, ha a jót elhallgatjuk?

ad 4. Nincs párbeszéd. Ha véleményed van, akkor neked esnek. Volt emberpárti (nem migránspárti) megnyilvánulásom, amelyért saját ismerőseim lincshangulatba kerültek, immáron én lettem a célpont, a meglincselnivaló. Az ismerősök repültek, ha egy értelmes okfejtésre nincs közös igényünk, akkor nem kell ismerősnek legyünk.

ad 5. Nekem nincs Soros. Sors sincs. Önmagukért tenni akaró, felelős emberek vannak, és nem tudok egyetérteni azzal, hogy mindig egy külső körülmény, vagy személy van felelőssé téve a személyes nyomorúságunkért. A régi öregjeink jól mondták. Magad Uram, ha szolgád nincsen. Mindenki tegyen saját belátása szerint a jobb sorsáért, ha nem tud, kérjen segítséget, ha eleget nem tud, akkor tanuljon.

ad 6. Párbeszéd nélküli valóság. Elértük azt a pontot, ahol nincsenek jó beszélgetések. Sőt tovább megyek, és egyben idézem egyik olvasómat: Tudod, nektek, coachoknak nem lenne munkátok, ha az emberek beszélgetnének. De mivel nem beszélgetnek, nincsenek érveik, vitáik, így maradnak a szúrt, nehezen gyógyuló sebek, amelyek az őszinteséget nyomokban sem tartalmazó „beszélgetések” következményei. Nem tudok nem egyetérteni vele.

ad 7. Számomra nem eldöntendő kérdés a nemi identitás. Mindenkinek megvan a sajátja, és végtelenül tisztelem mindenkiét, nem ítélkezem. A bátorságukat is tisztelem, amellyel egy ilyen billogokkal teli társadalomban mernek mások lenni. Több magát másnak valló ismerősöm van. Fontosak nekem, nyíltak, őszinték, van véleményük.

ad 8. Nem billog számomra a roma származás, se az, hogy valaki felvidéki, erdélyi, vagy mindegy földrajzilag, etnikailag hová való. Nem érdekel, honnan jött, hová tart. Ha az utunk keresztezi egymást és a közös értékek miatt hatással vagyunk egymásra, akkor helyük van az életemben.

ad 9. Van keresztény barátom és van pogány is. Mindegyikük véleménye érdekel, érdekel, az is, ahogy megélik a hitüket, vagy az, ahogy éppen nem. Nem az alapján döntöm el, hogy milyen felekezet híve valaki, hogy tudok és akarok-e vele együtt lenni. Az alapján döntöm el, hogy vannak-e közös értékeink, amelyek alapján érdemes együtt lennünk.

ad 10. A legfontosabb. Nekem ismerőseim és köztük barátaim vannak: Van egy olasz származású olívakereskedő. Van fiatal autószerelő. Van egy főzni szerető vezérigazgató. Van egy jó barista. Van egy megdöbbentő lexikális tudású könyvtáros. Egy autista programozó. Egy macskamentő ügyvéd. Van egy zöldséges a piacon. Értékeink vannak, amelyek közösek: becsület, igazság, béke, erőszakmentesség és szeretet. Nagyon komoly szavak, amelyeket mindenféle köntösökbe bújva naponta tipornak sárba. Az ember az legyen ember és legyenek értékei. És nem ártana, ha megindulna fröcsögés, szájtépés helyett sok helyen, sok ember között az érdemi beszélgetés, az értelmes viták.


Kapcsolat