A jó vezető egyesek szerint nem lehet gyenge, nem tolhat túl semmit, kontrollálnia kell magát és minden pillanatban méltónak kell lennie a pozíciójához – különben ki kell rúgni. Ez az üzleti, társadalmi, vagy mindegy minek nevezzük elvárás.
A mítosszal szemben a valóság: a jó vezető számomra elsődlegesen ember. Egy ember, aki magába tud roskadni, ki tudni égni, tud hibázni és tud rosszul kommunikálni és még végezhet egy adott szituációban dolgokat úgy, hogy azzal nem felel meg bizonyos elvárásoknak.
A hozzám fordulók beosztásukat tekintve felsővezetők. Vagy nevezhetjük őket legfelsőknek. Mindannyian több milliárdos cégeket, vagy azok részlegeit vezetik, sok száz, vagy sok ezer alkalmazottal. Nem hibázhatnak? Nem lehetnek fáradtak? Nem érezhetik azt, hogy elegük van?
De igen. Íme, a valóság, az elmúlt három hónapomból néhány új ügyfél:
- férfi, banki szféra, szívinfarktus után, válás közben, 45 évesen
- nő, jogi szféra, kiégés 52 évesen
- férfi, élelmiszerpiac, folyamatosan rosszkedvűen 39 évesen
- férfi, IT, nincs kedvem már bemenni sem érzéssel 41 évesen
- férfi, autóipar, munka-magánélet egyensúly krízissel, válás közepén 35 évesen
- férfi, építőipar, nem első, hanem utolsó 90 napos coachingra, munkahelyváltásra 50 évesen
- férfi, IT terület, stresszkezelési problémákkal a folyamatos emberhiány miatt 55 évesen
- férfi, banki szféra, átszervezés-csoportos leépítés miatti krízishelyzettel 45 évesen
Kéretik nem továbbgondolni, hogy miért van ennyi férfi. Egyszerű. Ajánlással dolgozom, legtöbb ügyfelem úgy jön, hogy ismerőse, rokona, barátja már járt nálam.
Visszatérve az eredeti témára, amit feszegetni kezdtem: milyen a jó vezető? Szerintem mindenhol másmilyen, elsődlegesen olyan, amilyet az adott vállalat kultúrája elvár.
Inkább úgy teszem fel a kérdést: mi az az egyetlen dolog, amely minden jó vezető alapja lehetne? Ez az önreflexió. Az, amikor egy vezető:
- tudatosan állítja meg magát, hogy ráláthasson arra, mit és hogyan tesz
- tudatosan és folyamatosan kérdéseket tesz fel magának a megélt eseményekkel kapcsolatban
- képes a tényeket és az érzelmeit külön szemlélni
- képes csupaszon nézni magát, nem szépítve azt, hogyan viselkedik a környezetével
- képes önmaga legjobb kritikusa lenni (akár humorral és iróniával)
- képes arra, hogy a kudarcot elsődlegesen tanulási folyamatként szemlélve, azt tartsa meg belőle, ami egy hasonló helyzetben majd előrébb viszi
- önmagát ismerve felelősséget vállal önmagáért és a környezetéért, és ha észleli, hogy nem tud felelősséget vállalni bármelyikért, akkor segítséget kér.
Az executive coach munkám erről szól. Ha megvan a kémia, megmutatom kívülről, mi az, amiben vagy, szembesítelek, tükör elé állítalak, a saját értékeidre támaszkodva veled együtt dolgozom. Eközben provokállak, de inspirállak is, megértelek, de vitázok is, és mindig szem előtt tartom a bűvös mondatot, hogy a saját életed legnagyobb szakértője, te magad vagy.
Aki pedig önreflexívvé válik a coaching folyamatban, abból jó vezető lesz, ezt sok éves tapasztalattal a hátam mögött biztosan ki merem jelenteni.