Ma azt mondta nekem egy ismerős telefonon, hogy még sosem hallott ilyen rosszkedvűen beszélni. Próbált vigasztalni, ötleteket adni, hogy mitől legyen jobb kedvem, mit csináljak és mit ne. Egy darabig hallgattam a teljesen jó szándékú ötleteket, ( hallgassak motivációs előadást, meg jó zenét, vagy igyak egy pohár bort a teraszon üldögélve ) aztán megkérdeztem tőle, hogy
TULAJDONKÉPPEN MI A BAJ AZZAL, HOGY ROSSZKEDVŰ VAGYOK?
Az elvárás az, hogy mindig legyen az ember pozitív, viruljon és minden legyen happy. Ha fáj, ne lássák, hogy sírsz, ha bántanak, jól kendőzd el, senki se tudja meg, csak a siker látszódjon és az mennyire erős vagy és mindent kibírsz. Hát nem.
Rosszkedvem van. Komoly emberi csalódáson vagyok túl, ami befolyásolja a mindennapjaimat, az időbeosztásomat és befolyásolja a kedvemet. Igenis rossz kedvem van.
Ma ez nem divat. Csak a jót lehet megélni. Nem lehet csalódni és hibázni, sem tévedni.
Csak a jóban lehet elmerülni? Szerintem a rosszal ugyanezt kell tenni. Bele kell merülni, hagyni, hogy az embert gyötörje, és ha az kell, akkor rossz kedve legyen. Én akarom, hogy most rossz kedvem lehessen. Félreértés ne essék, nem összetörni készülök magam lelkileg, hanem meg akarom élni az érzéseimet és a legfontosabb, hogy nem akarok melléjük észbéli magyarázatokat gyártani. Nem a miérteket keresem, hanem érezni akarom, amit érzek. Elcsendesedni és megélni.
Ember vagyok és egy emberben csalódtam. Olyan emberben, akiben szakmailag a végletekig megbíztam, és aki olyat csinált, amit még álmomban sem feltételeztem. Szembement minden számomra fontos elvvel és felrúgott minden írott és íratlan szabályt. Nehezen viselem.
Azért akarom megélni amit, érzek, hogy ne maradjon bennem harag és ne maradjon bennem bizalmatlanság sem. Nem akarom az embereket úgy megítélni, hogy ahhoz később ezt az esetet veszem alapul. Nem kell, hogy megfeleljek senkinek, csak saját magamnak és meg akarom engedni magamnak, hogy rosszkedvem lehessen. Engedjétek meg Ti is magatoknak, hogy igazán érezhessétek, amit éreztek. Magatokért.