Most egy saját történet…
Otthonról azt hoztam és máig az egyik legfontosabb tanítás számomra, ha csinálod, ha energiát raksz bele előbb-utóbb lesz eredmény. Ami az évek alatt hozzárakódott ehhez, az a belátás képessége, hogy el tudjam fogadni, az eredménytelenség is eredmény.
Talán a másik legfontosabb dolog, hogy már tudok pontot tenni. Ha a körülmények, vagy az érzéseim arra sarkalltak, hogy váltsak, akkor váltottam. Amikor tanítottam, másodállásban volt egy kis élelmiszer boltom is. Nulla szakmai tudással, csak arra építettem, hogy vevőként én mit keresek. A vevők kedvességet vártak, friss, jó árut, odafigyelést az egyedi igényekre és ebben a kis boltban ezt megkapták. Aztán sorra nyíltak a nagy áruházak, üzletláncok a környéken és nem tudtunk árban versenyezni velük, így a forgalom lassan csökkent, de még mindig hozott a bolt nyereséget. A termelt profit ellenére – anyagi áldozattal is hoztam meg azt a döntést, hogy bezárom. A fejlődéshez komoly beruházást kellett volna csinálni, de már nem akartam. Este fájó szívvel mentem pénztárt zárni tudtam, hogy ez az utolsó. A sok századik. Másnap hajnalban még ébredtem négykor, amikor jönni szokott a pékség kocsija, de félálomban tudatosult, többet nem ébredek a betonon húzott kenyeres ládák zajára.
Gracie Allen egyszer azt mondta, ahová Isten vesszőt tesz, oda ne tegyél pontot. Én átalakítom a gondolatát azzal, hogy ahová pontot kell tenni, oda tegyetek pontot. Pontot tenni jó. Esélyt ad kicsit megállni, elgondolkodni a dolgokon és magunkra figyelni. Lezárni valamit, új esélyt, lehetőséget ad. A legjobb pont az, ha nem úgy zárunk le valamit, hogy az átmenet meg van tervezve. Adjunk időt annak, hogy kialakuljon az új, valami egészen más, anélkül, hogy egyik dologból a megtervezett, pontosan kiszámított másikba lépnénk. Ha jön egy kis csendes időszak, mindig megszületik a kreatív ötlet, merre tovább…az átmeneti bizonytalanságban lét segít a továbblépésben. Pont.