Azt gondolom, ha az ember elég nyitott és befogadó, akkor idővel jobbára olyanok kerülnek a közelébe, akikkel van összhang.
Szeretem a konstruktív vitákat, a jó beszélgetéseket és még jobban az embereket, akiknek értékrendje hasonló az enyémhez. Valamiért coachként is csak ilyen emberek kerülnek hozzám és így indult ez a mai kis történet is.
Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy vállalkozó nő, aki egy piti, helyi politikai vita áldozata lett. Elkeseredésében kiírta a facebookra mit élt át és én teljesen ismeretlenül ráírtam, az általam vélt megoldással.
Sok idő eltelt, hónapok óta beszélgettünk online, de nem találkoztunk. Az első találkozás megdöbbentő volt, a sok hasonlósággal az életünkben, az éles váltással, az értékek iránti elköteleződéssel. Coachként álltam mellette az utóbbi időben, és így lehettem a nagy titok tudója, hogy férjhez megy. Ahhoz a férfihoz, akit én nem is ismerek, de mégis ismerem, mert annyit mesélt róla és olyan mély szeretettel, ami igazán jó.
Szombaton volt AZ esküvő. Reggel még beszéltünk. Csak az a feladat lett rám bízva, intézzem el, ne essen eső, mert én mindent el tudok intézni:) Elintéztem, ott nem esett, de nálunk egész nap szakadt.
A meghívottak nem esküvőre kaptak meghívást, hanem kerti beszélgetős-bográcsozós baráti együttlétre, eszem-iszomra. Még a szülők sem tudták, mi készül. Akik szeretik őket és elmentek a partira, azok anélkül, hogy bármit tudtak volna előre, egy esküvő részesei lettek.
A legtöbb esküvő ma milyen? Cécó, drága együttes, limuzin, tucatnyi nagy költségvetésű látványelem…
Erről szól? Nem erről kellene. Arról a szeretetről, a meghatottságról kellene szólnia, amit az a férfi érzett a többi vendéggel együtt, aki a kertipartin batmanes pólóban, térdnadrágban csinálhatott képet barátaival, AKIK ÉPPEN ÖSSZEHÁZASODTAK. Sok boldogságot Nektek 🙂