Sok évvel ezelőtt találkoztunk utoljára, azóta jobbára újságok és üzleti magazinok címoldalán láttam. Akkortájt egy derűs, energikus férfi volt, áradt belőle a nyugalom és a kiegyensúlyozottság. Olyan sikeres pályát futott be, amiről sok ember egy életen át álmodozik. Aztán felhívott. A hangja minden volt, csak nem energiával teli. Azt mondta, coachingra van szüksége, amit én poénnal próbáltam elsütni, hogy a kérdés ki fog coacholni kit. A válasz: te engem.
Találkoztunk. Megrázó volt látni, ahogy közeledett a kávézó bejárattól felém. Megőszült, egy öregember benyomását keltette. Első gondolatom az volt, hogy súlyos beteg. Megölelt – nem lehetett nem érezni, hogy csupa csont és bőr. Árnyéka volt az évekkel ezelőtti önmagának.
Kérdezni sem tudtam, mert azonnal ő kérdezett: Te mit csinálsz? Hol vannak a ráncaid? Én megöregedtem, te meg fiatalodsz. Két percben elmeséltem neki, hogy jó ideje feladtam az interim menedzseri munkámat és executive coachként dolgozom, valamint a cégeimben tulajdonosként funkcionálok.
Kértem meséljen, miért jött, miben segíthetek. Mesélni kezdett:
– Csilla, hónapok óta fáj a hátam. Voltam az összes specialistánál, masszőrnél, úszni kezdtem, mindent kipróbáltam. Annyira gyötör, hogy nem tudok aludni, sokszor már gondolkodni sem. A fájdalomcsillapítóktól kikészült a gyomrom, enni sem nagyon tudok, attól fogytam így le.
Elmesélte, hogy a köztisztviselői (vezető volt) munkáját vállalkozásra cserélte évekkel ezelőtt. Első gondolatom az volt, hogy össze kell, hogy rakjuk a képet, mikor jött a hátfájás. Fél órába került, mire megtaláltuk a konkrét eseményt, amellyel egy időben keletkezett a hátfájás. Ez az esemény a cég életének legnagyobb szerződéskötése volt. Német megrendelő, aki a korábbi minőségbiztosítási rendszerükhöz képest sokszoros minőségi feltételeket támasztott, és gyakorlatilag a legkisebb hibát is olyan mértékű levonással „jutalmazta”, amely azonnal elvitte akár hetek munkájának a hasznát. A piacukon mindenki őket irigyelte ezért a lehetőségért, de senki nem látta a rengeteg aggodalmat és küzdelmet, ami mögötte volt. Azt mondta minden teljesítményigazolásnál mennek a harcok az eurókért és ráadásul három hónapos fizetési határideje van a cégnek, így hónapokat kell finanszírozni.
Ismét tudatosítottuk, hogy a hátfájás ezzel az ügylettel egy időben keletkezett. Hitetlenkedve csóválta a fejét, hogy okozhat fizikai fájdalmat egy céges ügy. Elég sokat meséltem neki erről, majd váratlanul megkérdeztem, milyen megoldási lehetőségeket lát. Azonnal, szinte gondolkodás nélkül rávágta, hogy fel kell mondani ezt a nagy szerződést. Kértem, keressünk még más alternatívákat is, de azt mondta, hogy érzése szerint nem lehet velük mit kezdeni, ő tényleg mindent megpróbált eddig az elmúlt két évben, de semmiben nem voltak rugalmasak. Bizonyítani akart a világnak, a szakmának, hogy ő lesz a legjobb és elhoz egy olyan szerződést azok elől, akik évtizedek óta azt csinálják, amit ő csak pár éve kezdett. Elhozta a szerződést, de a rengeteg fájdalommal megfizette az árát is. Túl nagy volt a cégnek is, és neki is a kabát. Megegyeztünk, hogy kéthetente találkozunk és dolgozunk az ide vezető okokon. A másfél órával korábban megérkezett hajlott hátú ember egy nagy ölelés után halovány mosollyal az arcán, de energikusabb lépésekkel távozott.
A szerződést felmondta és jóval tovább is ment ennél – a coaching folyamat végére a céget is eladta. A cég árának nagy részét befektette, és vett egy kis erdőszéli házat. Most pihen, olvas, tanul és keresi az új útját. Egyenes háttal. Fájdalom nélkül.