Változatlan, hiába közhely, nem beszélgetünk eleget. Sem egymással, sem magunkkal. Amerre járok figyelem az embereket. Pár napja egy étteremben négy harmincas éveiben járó nő ült egy asztalnál. Amíg ki nem jött az étel, egy szót nem szóltak egymáshoz, mindenki a telefonját nyomkodta. Utána sem sokat változott a helyzet.
Egyre több embert látok a környezetemben, akik nincsenek jól. Fáradtak, fásultak, nem tudják mi hajtja őket, azt sem merre mennek és a sok bizonytalanság közepette rombolnak mindent amihez érnek. Ezért határoztam úgy, hogy karácsonyra írok egy naplót, amit Nektek kell befejezni.
Szeretem a kérdéseket. A merész kérdéseket, főleg azokat, amiket az ember önmagától sosem tenne fel magának. Így arra gondoltam, idén az olvasók felé lesz egészen pontosan 182 kérdésem. Egy évre szóló kérdéssor, minden másnapra egy, mindegy mikor állsz neki, a lényeg, hogy csináld. Minden másnap mindenkinek kell ennyi idő magával lenni, megérkezni, gondolkodni. És írni. Mert itt és most nem én fogok írni, hanem Ti.
A végén pedig maradt egy „fél” kérdés, amit kikerekítve ti tehettek fel nekem, hogy 2020-ban minden héten egy olvasó elakadásával kapcsolatban válaszoljak a blogon.
Legyen szép ünnepetek. Odafigyeléssel, beszélgetve, összebújva. Aztán sercegjenek a ceruzák, fogyjanak a tollbetétek, írjátok a könyveteket!
Ui.: Miért pont Forgató? Mert remélem felforgat, kiforgat, megforgat és ha kell elforgat, ha végigcsinálod!