Border Collie
Border Collie

Előttünk áll. Az egész lénye csupa mosoly, kiegyensúlyozottság. Kíváncsi. Fürkészi csapatát, amikor azt hiszik, nem figyel, a szeme sarkából akkor is mindenen ott a tekintete. Visszafogott, de mégis határozott.
Egy új csapat van rá bízva. Nem hétköznapi csapat, hanem egy olyan csapat, amelynek legtöbb tagja nem ismeri a másikat. Nyugtalanok, kíváncsiak, egymást méregetik. Tizenhatan vannak és neki itt és most irányítani és terelni kell őket. Körbejár. Mindenkit megnéz és eléri, hogy a sok ismeretlen bárány figyeljen a másikra, teljesítse azt, ami elkerülhetetlen ahhoz, hogy az ismeretlen felé induljanak.

Félkész nyája van, amelynek tagjait most egy távoli és nehéz feladathoz kell irányítania, úgy, hogy a végén majd mindegyik jóllakottan, épségben megérkezzen.

Sorba jönnek a feladatok és ő ügyel, hogy senki ne kerüljön a karámon kívül és egy nyájként haladjanak tovább. A csapatban vannak tapasztalatlanabbak és vannak nagy öregek. Figyel, hogy a mindenkinek jusson az együtt hajtás élményéből és az öreg se érezze azt, hogy neki itt már nincs új. Nyílik a karám ajtaja. Többeknek az ismeretlen jön. Eddig csak zárt helyen voltak. Most jön életükben először a nagy zöld legelő, ahol már nincs karám, nincs villanypásztor, csak a szabadság. A nyáj és a terelő kutya. A kutya, amely olyan ösztönökkel dolgozik, amelyet nem lehet tanulni, így született. Valódi csoda.

Haladnak együtt a legelőn. Hol szorosan együtt, hol kicsit lazábban. Kettő kicsit lemarad és nem halad a többiekkel, egymást szórakoztatják. Ő máris visszafut és bántás nélkül, de mégis határozottan visszatereli őket a nyájba.

Nehezebb terep jön. Patak felett, szűk pallón halad át a kis csapat, kicsik, nagyok, öregek, sorban. Volt egy rettegő, ő addig sosem látott patakot. Félt a nem stabil pallóra lépni, félt magát az alig megismert többiekre bízni, de a terelő érezte és őt ezért kiemelten támogatta. Előrement, megmutatta az utat. Így neki is sikerült. Minden tag épségben átért a túlsó partra. Most áll egy magasabb ponton és elégedetten figyeli a kis nyáját, amely immár egy gyönyörű virágos rét felé halad. Csendben örül. Nyugtázza, hogy már együtt dolgoznak. A tizenhatos csapat alig néhány óra alatt önálló egységgé vált, igazi nyájként halad tovább. Egymásra is figyelnek, egymást is segítik. Hagyja őket, hadd legelésszenek, tudja, hogy naplementére még vissza kell érniük a karámba. Háttérbe vonul, és onnan szemléli a működő kis csapatot. Egyik legelészik, másik ugrabugrál, a harmadik elmélyülten álldogál. Megint csodát tett, de ezzel nem kérkedik. Mindent kiadott magából, hogy majd ezt a végeredményt nézhesse. Már tudja, hogy jó csapat lesz ez, abból a tizenhat birkából, amelyek csak ma kerültek egy karámba. Sok különböző helyről, más-más tapasztalással érkeztek. A nap végére mind teljesen megérkeztek, eggyé váltak. Ő, a border collie pedig csak áll, és minden porcikájával figyel.

Watson Coach képzésen jártam, ahol olyan élményekben volt részem, amely nem sokszor adatik meg az embernek tanulás közben. Hálás vagyok, hogy nekem megadatott. Tanuljatok. #WatsonCoachIskola.
Az egyik bárány én voltam. Végig a border collie járt az eszemben. Amikor az egyik résztvevő közölte, hogy border collieja van tudtam, hogy megírom.


Kapcsolat