Több, mint 105.000 Google találat, nekem pedig egy igazi szerelem-téma. A rendszerváltás idején alapított cégek többségében zajlik ez a váltási folyamat. Az egykor garázsokból, kis raktárakból, induló cégekből mára birodalmak lettek, sok alkalmazottal, sokmilliárdos bevétellel, komoly vagyonnal. Majd mindenhol ott az alapító család, szerencsés esetben még mindkét szülő és persze ott vannak az időközben felnövő gyermekek, akiknek át kellene venni a stafétát és vinni tovább azt, amit a szülők évtizedeken át sziszifuszi munkával felépítettek.
Eközben nem lehet nem foglalkozni a rémisztő adattal, miszerint a generációváltást a cégek harmada nem éli túl. A csődök oka legtöbbször nem más, mint maga az ember. A szülő, aki nem képes elengedni a vállalkozást, a fiatal, aki már vinné azt egyedül és nem akar mindenbe beleszólást. Az eltérő gondolkodásmód, a más fókuszok, az éretlen szervezetek. És aztán a csőd. A történet főhőse egy olyan fiatal, aki érzi és érti a nehézségeket, de nincsenek megoldásai. Tenni akar a megoldás érdekében és nem azokkal a módszerekkel, amit eddig tettek, mert úgy érzi nem váltak be. Volt pár szervezetfejlesztési projektjük, volt interim menedzserük is, akinek a feladata a generációváltás menedzselése volt.
Most mégis itt ülünk egy coaching ülésen. Az ügyfél az ifjú titán, aki nyakig ül a cég átvételének folyamatában. Mesél, mesél, mesél. Közben jó diák módjára papír a kezemben és próbálom felrajzolni azt a szervezetet, amiben dolgozik. Aztán ahogy hallgatom tovább – félretéve az elsőt – újabb papíron próbálom felrajzolni a céget, de sehogy sem áll össze. Jön a harmadik papír, amit elé tolok. Rajzold le a szervezetet, ami alattad van, középvezetői szinten. Neki is lett két papírja. És közben mindketten tudjuk, hogy a négy közül egy sem az igazi. Ő megoldást keresett, haladni akart ezért pár hete megrendelt egy szervezetfejlesztést. Én pedig csendesen felteszem a kérdést, milyen szervezetet akarsz fejleszteni? A csendes válasz: igazad van.
Egyezséget kötünk az egyik legfontosabb dologban. Embereket fejlesztünk, mert azt még senki nem fejlesztett itt. Fejlesztették a nem létező szervezetet, ahelyett, hogy először egyesével az emberekre koncentráltak volna. Fordítva ültek a lovon és ennek következményeként most itt egy fiatal, tele ötletekkel, stratégiai gondolatokkal, akit felemészt a sok száz feladat, amelyekkel azért nem halad, mert nincsenek stabil folyamatok, nincsenek középvezetői – és bár kap segítséget a szülőktől, szanaszét szakad az ezer döntésre váró ügytől. Közben pedig nem lehet nem látni, hogy egyértelmű kiégési jeleket mutat. Ahogy mondani szokás, innen szép nyerni.
Belevágunk és megígérem, írok róla.