Pár hete azt kértem itt tőletek, írjátok meg mi számotokra a méltóság. Sokan és sokfélét írtatok, de talán ezeket írtátok legtöbben.
– elviselni, amit a sors ránk rótt
– méltón viselni a betegséget
– tisztelet
– tartás
– önmagunk tisztelete
– erő
– emberség
Én máshova teszem a méltóság fogalmát a saját fogalomrendszeremben. Ha csak egy mondatom van arra, hogy megfogalmazzam, mi számomra a méltóság, akkor egy kollégám sokat emlegetett mondata az: megengedhetem magamnak, hogy az legyek, aki vagyok. Ebben a mondatban egyben benne van, mindaz, ami miatt olyan sok ember küzd magával, vagy a környezetével. Nekem a méltóság elsődlegesen önmagam méltóságát jelenti, nem az alkotmányos fogalomból indulok ki, tudom, hogy jogilag melyek azok a dolgok, amelyekhez jogom van az emberi méltóságom megőrzése érdekében, de ennél sokkal többről szól ez.
Méltó vagyok magamhoz, ha megengedem magamnak:
– hogy mindig én legyek az, aki sürgős és fontos, nem pedig a dolgok, amelyeket mások várnak tőlem
– hogy időt szánjak arra, hogy magammal legyek és ettől ne legyen lelkiismeret furdalásom
– hogy megéljem a rosszat is, a fájdalmat is
– hogy korlátozás nélkül megélhessem az örömöt, a jót
– hogy nemet mondjak bármire, ha ahhoz van kedvem
– hogy kölcsönösséget várjak el azoktól, akikkel kapcsolatban vagyok
– hogy ne szánjak időt és energiát azokra, akik nem érdemlik
– hogy annyit tegyek bele a dolgokba, amennyit én is kapok
– hogy nyíltan vállalhassam a vágyaimat, az álmaimat
– hogy megkapjam a tiszteletet, mindegy, hogy anya, nő, társ, vagy cégvezető vagyok-e éppen.
Ahogy ezt így felsoroltam máris bennem van, hogy vajon ti, akik most olvassátok ezeket a sorokat, olyan szilárdak vagytok önmagatok méltóságában, mint a képen lévő szikla, vagy naponta tiporjátok a saját méltóságotokat porba? Tízből hány az, amire figyeltek és betartjátok?