A vendéglátás kétségtelenül az egyik legstresszesebb iparág. A hosszú műszakok és a rövid pihenők, az állandó megfelelési kényszer által okozott nyomás egy idő után komoly fizikai tünetekben csúcsosodhat, amelyeket még mindig tabuként kezelünk.
A kiégés egy folyamat. Először apró kavicsok repkednek felénk, aztán kövek, a végén féltéglák. Mind figyelmeztetések, hogy hé, ember, mit művelsz? Valamiért mégis sokan csak akkor térnek észhez, amikor már a téglák repkednek feléjük. A jó hír, hogy még ekkor sem késő cselekedni.
Több mint kilenc éve vagyok tulajdonosi szerepkörben jelen a vendéglátásban, egy ismert és elismert éttermet vezetek. Ennyi idő után elmondhatom, hogy az egyik legszebb és mégis a legnehezebb kenyér a vendéglátásban dolgozni.
Az emberi tényező
A vendéglátásban a konferenciák, rendezvények, kiállítások fókusza folyamatosan az eszközökön, technológiákon és alapanyagokon van. A Vendéglátás Akadémiának köszönhetően megtört a jég és a sok szakmai előadás közé bekerült egy új is, amely az ágazatban egyre inkább tapasztalható kiégésről szól.
Általánosságban jellemző, hogy sokkal kevesebb szó esik a dolgozókról, azokról az emberekről, akiknek a vendégek az élményeket köszönhetik. Én mindig azt mondom, hogy a vendéglátás, egy étterem sikere nem egy séf vagy étteremvezető one man show-ja, még csak nem is a tulajdonosé. Az elégedett vendéghez kell a kertész, a fekete és fehér mosogató kolléga, a séf, a konyhalány, a felszolgáló, a pultos és a takarító is. Ennek a cikksorozatnak a célja az, hogy a vendéglátásban középpontba kerüljön végre az (érző) ember.
Business coachként a kiégés témájával találkozom a leggyakrabban, és Balatonfüreden, a Vendéglátás Akadémián is erről beszéltem. Örültem, hogy a hallgatóság jelentős részét fiatalok adták, mert ez azt jelenti, hogy van igény az új dolgok megismerésére, a fejlődésre. Annak viszont nem örültem, amikor láttam, hogy ennyi idősen mennyire értik, amikor a kiégésről beszélek. Sokakon egyértelműen lehetett érezni, hogy az elmondottakból magukra ismertek, és ugyan poénkodtunk rajta, de ott lebegett a levegőben, milyen érzékeny pontra is tapintottunk.
A mostani cikk célja, hogy felhívja a figyelmet erre a jelenségre és megértesse minden érintettel, hogy igenis lehet és kell is segítséget kérni, és megoldani a kialakult helyzetet, nem kell megvárni, amíg valaki teljesen tönkremegy testileg és lelkileg a munkája vagy a nem megfelelő stresszkezelés miatt!
A kiégés jelei
A kiégés kifejezés 1974-től a szakirodalom része. Ha nagyon plasztikusak akarunk lenni, akkor ez a folyamat tényleg úgy megy végbe, mint ahogy elfárad egy villanykörte. Először halványul a fénye, aztán villódzik, végül elsötétül. No de hogy néz ki a kiégési folyamat élőben, egy emberen? Szerencsére jól felismerhető tünetei vannak, amit egy önmagát jól ismerő ember képes azonosítani.
Coacholás közben, mint burnout coach mindig készítek jegyzeteket, és külön gyűjtöm azokat a kifejezéseket, amelyeket egy bizonyos élethelyzet kapcsán az ügyfeleim a leggyakrabban használnak. Tizenkét szó van, amelyet a kiégéssel küzdők sokat emlegetnek: reménytelenség, fásultság, érzéketlenség, másokkal való folyamatos konfliktuskeresés, dühkitörések, cinizmus, teljesítményromlás, koncentrációs zavar, feledékenység, barátoktól visszavonulás, apátia, érdektelenség.
És így írják le a testi tüneteiket: függőségek erősödése (több cigaretta, alkohol, drog és teljesítményfokozó használata), fejfájás, mellkasi szorító érzés, alvászavarok, szexuális gondok, testsúlyváltozás, gyakori betegségek.
Időben kell cselekedni!
Coacholtam egy séfet. Sokan ismerik, irigylik, és én is meglepődtem, amikor időpontot kért. Percek alatt világossá vált, hogy szinte teljesen ki volt égve. Nem érdekelte az étterem, a főzés, se a családja, se a barátai. Hónapok óta egy percet sem fordított magára, a hobbijára. Dolgozott, mint a gép, nyomta a rendezvényeket, fogadásokat. Akkor keresett meg, amikor azt érezte, hogy elveszett a kreativitása. Amikor ült a füzete felett és nem tudta megtervezni az ételt. Nem jött az ihlet. Megijedt. Nagyon későn jött, sok hónapon keresztül szenvedett a kiégés miatt, csak nem tudta, mi a baja. Ő például azt a kifejezést használta, hogy elveszett az életöröme. Hosszú hónapokat dolgoztunk együtt, mire újra visszatért élete a régi kerékvágásba. Ő szerencsés volt. Megmaradt a családja, a munkahelye, újra motiválttá vált, de volt olyan kliensem is, aki akkor került csak hozzám, amikor már mindent elveszített.
A kiégés szakaszai
Nagy a tét. Vegyétek komolyan, ha azt érzitek, valami megváltozott bennetek. Jöjjön most az a folyamat, ahogy a kiégés lezajlik:
- Új helyen dolgozol, mindenáron bizonyítani akarsz.
- Csak az a biztos, amit te csinálsz meg, amit te ellenőrzöl.
- Mindig elérhető vagy, mindig hívhatnak, ha valami kell. (Itt már megjelennek a kiégés első tünetei.)
- Fenn kell tartani az erőn felüli teljesítményt, de ez már csak úgy megy, hogy a személyes igényeidet háttérbe szorítod (komorrá válsz, érzéketlen vagy, gyakrabban kerül elő a borospohár vagy akár a futás, mint addiktív tevékenység, nem beszélve a folyamatos tetováltatásról).
- Rájössz, hogy mit művelsz, de nem nézel szembe vele, hanem próbálod elkendőzni (önmagad és a többiek átveréséhez azonban egyre nagyobb energia kell).
- Felborul az értékrend (már nem tudod, mi fontos és mi nem az, kíméletlen vagy a környezeteddel, folyamatossá válnak a személyes konfliktusok).
- Továbbra is tagadsz, nem ismered el, hogy veled van a gond (teljesen bezárkózol, csak a munkára koncentrálsz, senkivel nem beszélsz, mindenkiben ellenséget látsz).
- Ki akarsz szállni (más sem jár az eszedben, mint lelépni innen, elhagyni a szakmát, az országot, mindent. Olyan indulatok dúlnak benned, amelyek már látható agresszióban jelennek meg.)
- Tudod, hogy megváltoztál. (Ha kritikát kapsz, dühöngsz, bármiről és bárkiről képes vagy azt feltételezni, hogy ellened szól.)
- Megérkezik az üresség érzése. (Már nem beszélgetsz a belsőddel. Elviselhetetlen vagy önmagad számára is. Alkohol. Drog. Pánikrohamok. Rettegés.)
- A legutolsó lépés a depresszió (már semmi nem okoz örömet, nincs remény, teljes kétségbeesés).
A depressziót a teljes kiégettség követi. Az utolsó fázisok esetében orvosi beavatkozásra van szükség, terápia nélkül nagy eséllyel nem lehet talpra állni.
Talán rémisztő ezt így egyben látni, de fontos tisztában lenni vele, hogy a kiégés szindrómája egy valós veszély, amelyet ismernetek kell, hogy felismerhessétek.
Környezeti tényezők
A témában rendezett workshopokon a leggyakoribb kérdés az, hogy mi vezet ide? Mit kerüljek el, hogy ne égjek ki?
Számtalan tanulmányban vizsgálták a kiégést kiváltó munkahelyi okokat. Szinte teljesen egységes volt a vélemény abban, hogy az alábbi munkahelyi tényezők megvalósulása nagy eséllyel eredményezhet kiégést:
- folyamatos nagy mennyiségű túlóra
- munkahely és a lakóhely közötti nagy távolság miatti folyamatos utazás
- nem támogató munkakörnyezet
- alacsony anyagi megbecsülés
- karrierlehetőség hiánya
- sok túlmunka miatt a társas kapcsolatok sérülése
- erkölcsi megbecsülés hiánya a cégvezetéstől
- saját belső elvekkel ellentétes munkahelyi elvek mentén való munka
A munkahelyi okok mellett a kiégést elősegítik bizonyos személyiségjegyek, a folyamatos stressz. A legfontosabb azonban az, hogy a kiégés teljesen elkerülhető megelőző intézkedésekkel, olyan életvezetési és munkahelyi „trükkökkel”, amelyekről a következő cikkben fogok részletesen mesélni nektek.
A kiégés kapcsán minden ügyfelemnek elmondom, hogy egy fontos dolog van: te csináltad, te is fogod visszacsinálni. Én segítek, hogy átlásd, mi történt veled, eszközöket adok, amelyekkel meg tudod teremteni az egyensúlyt munka és a magánélet között. De nem én fogok dolgozni helyetted. Neked kell.