Naponta találkozom ezzel a helyzettel is. Azokkal az emberekkel, akiknél a jó ellenségévé válik a tökéletes. Akiknek sosincs elég jó, mindenre van egy még jobb válasz és mindenre van egy még jobb ötlet.
Ismerős?
A dolog érdekessége, hogy azt gondolná az ember, aki mindig a tökéletesre törekszik az eredményesebb, sikeresebb, jobban halad a kijelölt útján. A való világ számomra mást mutat. Ezek az emberek állandóan hajszolnak egy nem létező ideát és mindenről azt gondolják, ez így nem jó, mert úgy lehet, hogy jobb lenne. A sok gondolkodásnak aztán a cselekvőképtelenség a vége, mert ahelyett, hogy lépdelnének az úton, minden egyes lépéshez írnak egy-egy újabb útvonaltervet. Közben a sok agyalásban és túlgondolásban csak toporognak egy helyben.
Kétféle maximalistát látok rendszeresen. Az egyik vagyok én, erről viszonylag könnyen tudok írni. Pozitív maximalizmusnak nevezem ezt a fajta hozzáállást. Ha csinálok valamit mindig a legjobbra törekszem. Ha mégsem sikerül a saját elvárásaim szerint és úgy gondolom, nem tudok valamiből többet kihozni, elengedem az eredeti verziót és nem görcsölök. Sokan irigylik azt, ami ilyenkor működik bennem, ez az, hogy újrakezdem és egyszerűen csinálom másképp. A célt nézem és nem zavar, hogy az út odafelé nem feltétlenül egyenes és tökéletlen. A közben megélt tapasztalatok fontosak a végeredménynél, de nem hagyom magam beleragadni a folyamatok apró lépéseibe, a nagy egész érdekel – a csúnya szóval „csinálás” folyamata.
El is értünk a másik típusú maximalista emberhez, ő a negatív maximalista. Ő az, aki nem elégszik meg a jóval, akinek csak a teljesen tökéletes felel meg. Túlgondol, túlszervez, túltol, túlellenőriz mindent. Folyamatos késésben és csúszásban van, mert a tevőleges cselekvésre nincs ideje. Mivel lelkiismeretes is, már meg is jelenik a görcsösség, a szorongás, ami teljesen veszélybe sodorja a kigondolt maximalista tervet. Az időkeret már szűk, tökéleteset már nem, esetleg csak jót, vagy még azt sem sikerül alkotni a kapkodás közepette. Emellett, ha ez még nem lenne elég, gúzsba köti a kreativitást, amely nélkül szintén nehéz előre menni – hiánya csökkenti a feladatok megoldási lehetőségeit, a hatékony reagálást.
Mi a megoldás?
- A legfontosabb dolog szerintem azt a gondolkodásmódot elsajátítani, amikor a maximalista elképzelés mellé oda tudjuk tenni az „elég jó” elképzelésünket is. Amikor nem egy alternatíva, hanem tudatosan két dolog van, amely elfogadható számunkra. Van egy tökéletes és van egy elég jó, amivel még tudunk együtt élni, anélkül, hogy rossz érzést keltene bennünk.
- Kezeld helyén a téged érő kritikát! Nézd meg kitől jön: ő igazán az, akitől elfogadod a véleményt? Írd össze, kik azok, akiknek a véleménye számít! Ha bizonytalan vagy nekik tegyél fel kérdést, hogy mondják el a véleményüket.
- Reálisan mérd a kudarcot! Ne engedd, hogy az önbizalmadat tépázza, ha valami nem pontosan a tervek szerint sül el. Lehet ezt is egy kihasznált lehetőségnek tekinteni, amelynek a tapasztalatával már több vagy. Egy apró hiba a folyamatban nem jelenti azt, hogy az egész folyamat rossz. A kulcsszó: realitás.
- Cselekedj! Tégy konkrét lépést és ne agyalj állandóan. Ha megvan az ötlet minél előbb kivitelezés, megtenni az első gyakorlati lépést, kitűzni a határidőt a következő lépésekre. Tenni, tenni, tenni. Közben pedig, ha elakadás van, akkor két-három reális alternatíva kitűzésével kiválasztani azt, hogy merre tovább.
- Engedj magadnak érezni! Érezni az örömet, ünnepelni a sikert, (apró sikereket is) és engedd magadnak megélni a rosszat is. Ha van cél és van eredmény, legyen ott a végén az is, hogy mi jár érte.
- Ne kritizálj! Ne ostorozd állandóan magad és a környezetedet se! A maximalisták jellemzője, hogy saját maguk mellett rendszerint mások életét is pokollá teszik az állandó kritizálással. Ha ezzel akarsz szembesülni, fogj egy lapot és egy hétig mindig húzz rá egy vonalat, ha embert, helyzetet, vagy magadat kritizáltad. Sokkoló lesz a végeredmény, ezt garantálom.
A következő téma a maximalizmus kapcsán a megfelelési vágy lesz. Az a kényszer, amely sokszor mozgatórugója a maximalista viselkedésnek. Amely igazán egy dologról szól: arról, hogy figyeljetek ide, és szeressetek.