Gyakori témája a coaching és a változás coaching üléseknek a nemet mondás tudománya. Múlt héten az üzleti tréningemen az egyik résztvevő azt mondta, számára a nap tanulsága három betű : NEM. A tréning témája nem mellesleg az időgazdálkodás volt, nem a határhúzás, bár sokszor összefüggenek.
Az tény, hogy emberek többsége nehezen mond nemet másoknak, a kérdés a miért.
Ismerősek ezek a szituációk?
Hulla fáradt vagy, de a kolléganődnek van egy leadandó határidős elemzése, amiben megkéri, hogy segíts. Nem mondasz nemet, pedig tudod, hogy az egész valód csak egy kád forró fürdőre és egy nagy alvásra vágyik. Órákat dolgoztok, éjszaka érsz haza. NEM MONDTÁL NEMET. Reggel munka, fáradtan, kialvatlanul.
A férjed meglepetés kerti partyt szervezett a hétvégére, a haverokkal, nálatok. Bevallási hét volt, egész héten 10-12 óráztál, mindenre vágysz, csak erre nem. Ő kiszúrja, hogy lehet nem jó az időzítés. Megkérdezi, hogy lemondja? NEM MONDOD, HOGY NEM, JÖJJENEK. Szombaton egész nap takarítasz és főzöl, vasárnap megint takarítasz utánuk. Olyan vagy, mint a mosogatórongy. Holnap munka.
Karrierépítés közben új lehetőséget kapsz, magasabb pozícióban sokkal nagyobb csapatot vezethetsz, de te szeretnél maradni, mert jól érzed magad, jó a csapat. NEM MONDASZ NEMET. Elvállalod. Áthelyeznek és egy olyan csapatba kerülsz, ami sokkal rosszabb mint a másik volt – de legalább nyugtázhatod a karriered megint ment előre.
Naponta vannak ilyen szituációk, amelyekbe beleállunk. Háttérbe rakjuk magunkat, mert meg akarunk felelni mindenkinek. Családtagnak, alkalmazottnak, főnöknek, az egész világnak. Nem mondunk nemet, mert félünk, hogy megsértődnek, félünk, hogy konfliktusba kerülünk másokkal, vagy ha nemet mondunk, nem szeretnek majd bennünket.
A határt nem húzó emberek előbb vagy utóbb teljesen felőrlik magukat, rájönnek, hogy folyamatosan szívják az energiájukat, hogy saját maguk megszűntek létezni, csak másokat szolgálnak – megjelennek és sokasodnak a kiégés jelei. Az idejük nagy része arra megy el, hogy mások dolgát intézik, másoknak segítenek, másoknak felelnek meg. Szerintem ebben én voltam a rekordtartó. Egyszer azt a feladatot kaptam, hogy egy hétig húzzak mindig egy strigulát, amikor magamat háttérbe helyeztem másokkal bármivel, bármilyen kicsi dologról is van szó. 118. Ennyi lett az egy heti szám. Hosszú folyamat volt, mire megtanultam, hogy a nem az nem sértés, nem megbántás, hanem önmagunk védelme. Nemet mondani az első lépések egyike a burnout ellen.