Lássuk be, szép szám, nem? Olyan egyforma. Kiegyensúlyozott.
Vajon mi ez a szám? Nem nagy titok. Az életkorom. Ma betöltöttem a 44. életévemet. Nőket érintő alapvető sztereotípia, hogy nem kérkedünk a korunkkal, pár évvel fiatalabbnak mondjuk magunkat. Hát ez nem cél. A kor szerintem egy objektív tény, nem dugdosni való dolog, amit ide-oda tekergetünk.
Reggelenként érdeklődéssel szemlélem szemem körül az első szarkalábakat. Mostanság ismerkedünk, kb. ezen a módon: ez most már állandó lesz? Ideköltöztetek, határozatlan időre? Úgy tűnik igen. Ma még küzdök a családi örökségként teljesen ősz hajam miatt, annak ellenére, hogy életem párja szerint nagyon szexi. Negyvennégy évesen ősz hajjal? Na nem, de talán majd jövőre, amikor negyvenöt leszek. Negyvenöt évesen már lehet ősz az ember lánya, nem?
Milyen volt ez a negyvennégy?
Az első szó, ami eszembe jut, hogy gazdag. Gazdag emberekben, érzelmekben, szeretetben. De. Gazdag volt tapasztalatban, sikerekben, értékekben is. Voltak tragédiák és veszteségek, amelyek a jó mellett ugyanúgy részesei az életemnek, ezekből is épültem, több lettem.
Nincsenek már nagyszüleim, de nagyon sokat tanultam tőlük, így mégis velem maradtak. A mai napig kísér cégvezetőként nagyapám mondása: aki menni akar lányom, arra rá kell segíteni a kabátot. Élnek a szüleim, a tesóm és ez így van jól, mert így kerek az egész.
Két fiam van. Pár hete megkezdte szárnybontogatását az elsőszülött. Közölte, nem a szoknyánk alatt akar élni. Nem abban akar dolgozni, amit én teremtettem, hanem meg akarja járni a saját útját. A héten találkoztunk, ebédeltünk. Figyeltem, ahogy távolról közeledett felém. Mindig a kisfiam marad, de ott, akkor egy magas, magabiztos fiatal férfi jött felém, nem egy gyerek. Egycsapásra felnőtt. Ez az élet rendje, azt mondják. A kisfiam most kezdi az általánost ősszel, még sokáig babusgathatjuk. Amikor harmincnyolc évesen szültem sokan mondták, meggondoltad? Ötvenhat leszel, mire leérettségizik. Meggondoltam és életem legjobb döntése volt, hiszen ha nem lenne, most itt lennénk ketten egy kutyával és mindig változó létszámú mentett macskával, igaz szerelemben.
Akikkel dolgozom, az ügyfeleim többsége, körülbelül ennyi idős, mint én – vagy pár évvel idősebb. A hozzám fordulók ebben az életkorban sokszor széthullnak, nem találják helyüket, amikor kirepülnek a gyerekeik. Azt mondják, üressé válik minden és biztos válság jön. Na, kérem. Én nem érzek ürességet, sem válságot. Sőt.
Negyvennégy évesen, nekem a java most kezdődik. Adni akarok a hozzám fordulóknak, abból a sokból, amit eddig megtanultam. Képezni akarom magam, hogy executive coachként még jobb lehessek, mint most, és ti, akik hozzám jöttök, igazi katarzissal álljatok fel minden egyes velem töltött ülésről. Folyamatosan tanulok, nemsokára ICF coach is leszek. A tanulás örök az életemben.
Amúgy meg maradok, aki voltam, tele energiával, ötlettel, megoldással, odafigyeléssel, szeretettel.
Túl a negyvennégyen.