Ismét eltelt egy hét és újra találkozunk. Várom a híreket és várom, hogy mi jön ki a házi feladatokból. Eszembe jutott egy idézet, amit ebben a mai történetben meg akartam nektek írni.
Feldmártól származik ez a két sor, amit jó pár hete írt nekem valaki. Korábban már találkoztam vele, de aztán egy ideig nem jutott eszembe, örültem neki, hogy felhozta. Így szól:
“A gyógyító pillanat az, amikor én sebezhetővé teszem magam, amikor védtelen vagyok, és a másik nem bánt.”
Valahogy az executive coachingot így élem meg. Akikkel dolgozom, azoknak nyitniuk kell, beengedni engem az életükbe, a mindennapjaikba és a gondolataikba. Csak akkor működünk jól, ha ők minden zsigerükkel érzik, hogy ebben a kinyitott helyzetben tőlem csak odafigyelést, bizalmat és segítséget kapnak.
A séf története kapcsán rengeteg levelet, üzenetet kaptam. Üzentek anyukák, akik aggódnak a gyerekeikért, feleségek, akik alig látják a férjüket, más séfek, akik többen is azt írták, hogy olyan, mintha a maguk történetét olvasnák. Ez volt a cél. Azért írom meg ezt a sorozatot, mert hiszem, hogy amiken dolgozunk, abból sok mindent ti is tudtok használni, vagy el tudtok rajta gondolkodni. Azt gondolom, hogy már megérte a fáradtságot.
Begördül az autó a parkolóba. Nem kimászik belőle, mint az első alkalommal, hanem szó szerint kipattan. Gyors léptekkel jön felém, és szinte messziről köszön:
– Hello Coach!
– Szia Séf! Ragyogsz, örülök Neked.
– Sok mesélnivalóm van.
Megkapjuk a jó kis ristrettónkat és irány a munka. Az elején mindig kérdezgetni, faggatni kellett – most már magától mesél.
– Coach, randiztam a volt feleségemmel. Elmentem érte, felmentünk Pestre, sétáltunk a Duna partján, rengeteget beszélgettünk. Amikor elhagyott, akkor hirtelen ment el, tele haraggal és keserűséggel. Hónapok teltek el, és igazából most beszélt róla, nyugodtan, higgadtan. Arról, hogy mit élt meg. Nagyon kemény volt végighallgatni. A töredékét nem sejtettem annak, amit érzett, mert csak a melót, meg a pénzt hajtottam. Azt hittem, ha sok pénzünk van, az mindenre elég. Most értettem meg, hogy sokkal kevesebbel is boldogabb lett volna. Ő egy csendes, visszahúzódó nő, szeret olvasni, filmet nézni, zenét hallgatni. Amikor elhagyott, és utoljára rám nézett – azt a tekintetet sosem fogom elfelejteni. De most megint a régi volt, úgy érzem, tudna bízni bennem újra.
– Akkor ez happy end?
– Igen, de tele vagyok félsszel, hogy mi lesz, ha megint elrontom, ha megint beszippant a meló és nem tudok időben megállni – és jön a burnout. Mostanra már megtanítottál Coach megállni és lassítani, de mi lesz, ha mégsem megy, amikor már nem dolgozol velem?
– Séf. Azt gondolom, ahonnan indultunk és ahol vagyunk, az egy hatalmas út. Én mindig a legjobban bízom, amikor elkezdek valakivel dolgozni, de ez tényleg hatalmas volt, amit megcsináltál. Tudod már, mikre kell figyelned. Ez már tudás, ami ott a fejedben, ha kell, elő tudod venni. Azt szoktam mondani, egy a cél: hogy bekapcsoljon a vészcsengő, amikor legközelebb hasonló szituáció közelébe kerülnél. Biztos vagyok benne, hogy be fog kapcsolni és figyelmeztet, amikor kell. Volt házid. Nem is egy. Mire jutottál velük?
– Tíz dolog, amit fontosnak tartok séfként, férfiként, apaként. Soha nem gondolkodtam még ezeken, de most muszáj volt és ennek nagyon örülök. Nem tudtam mindegyikhez tíz dolgot írni, de ami eszembe jutott azt leírtam.
| Séf | Apa | Férfi |
| jól vezetni a csapatomat | látni őket | törődni vele |
| mindig jót kiadni a kezemből | játszani velük | törődni magammal |
| megfelelni a tulajdonosnak | tanítani őket | újra sportolni valamit |
| jó kritikát kapni szakmabeliektől | megölelni őket | normálisan étkezni |
| jó értékelést elérni a portálokon | ott lenni ha kellek | utazni vele |
| jól gazdálkodni az alapanyagokkal | gondoskodni a gyerekeimről | jól kinézni |
| kevesebb stressz mellett dolgozni | biztosítani a jövőjüket | stabil párkapcsolat |
| megoldani a munkaerő gondot | velük lenni, ha betegek | boldogság |
| elhivatott embereket találni | velük örülni, ha örülnek | |
| jó apának lenni |
– Ahogy a táblázatot nézed, ebből mennyi ma a realitás és mennyi, amiért még dolgoznod kell?
– Szerintem maximum a fele, ami megvan. A többi inkább cél. Sokat kell még dolgoznom érte.
– Akkor vehetjük úgy, hogy amit leírtál, az mondjuk egy 3-6 hónapos terv, és ezen kell dolgoznod? Megvalósítod így az időgazdálkodást is?
– Igen.
– Akkor csak egy dolgod lesz: minden pontnál végig kell gondolnod, hogy ami nincs meg, ahhoz mit kell tenned. Mindenhez adj magadnak határidőt. Őrült módon még a magánéleti dolgokhoz is. Nincs olyan, hogy majd, meg nincs időm, meg nem volt rá időm. Érted? Csinálni kell. Volt másik házid is.
– Tudtam, hogy ezt nem úszom meg, de azt hittem elfelejted.
– Nem felejtek?
– Nem csináltam meg Coach. Ott ültem felette és nem csináltam meg.
– Semmi gond. Mit éreztél, mi tartott vissza?
– Tudom, hogy lehet, hogy nem fog neked tetszeni, de azt hiszem nekem ezzel a munkahellyel már nincs mit tennem. Mindenemet beáldoztam értük. Megbecsülés szinte nulla, a fizetésem jó, de cserében rengeteg olyan dolgot is rám húznak, amelyhez séfként nincs közöm. Minél többet gondolkodtam rajta, annál inkább azt gondoltam, hogy nem írom meg, mert mást akarok.
– Mit fogsz tenni Séf?
– Azon gondolkodtam, hogy felmondok. Emlékszel Coach, mit mondtál egyszer az elején? A szeretetről, vagyis arról, hogy ha valamit nem szeretek, akkor annak mi a következménye.
– Igen emlékszem. Én hiszek benne, hogy csak akkor tudsz jót csinálni, ha szeretsz ott lenni ahol vagy, ha szeretsz azokkal dolgozni, akikkel dolgozol, ha szereted azt, amit csinálsz. Nem lehet teljesíteni, ha nem szereted a miliőt, amiben eltöltöd a munkanapod, vagy a csapatot, vagy akár a főnököd. A jó teljesítményhez mindegyiknek kereknek kell lenni. Ez hiányzik Séf?
– Igen ez. Fontos nekem, hogy ne tarts gyávának. Nem akarok elmenekülni, de úgy érzem nincs más lehetőségem, változtatnom kell. A hely, ahol séf vagyok évek alatt sem változott semmit, azon felül, hogy szakmailag mindig jobbak lettünk. Nem kapok segítséget semmiben a tulajdonostól, de már nem is remélek. Bármit kérek, az a válasz, hogy oldjam meg. Tudod beszéltünk róla, hogy amikor azt mondtam, coach-hoz megyek kiröhögtek. Ismerek más séfet, akinek a tulaj fizeti a coach-ot. Én magam fizetlek, mert szerintük ez baromság. Még ezt is elfogadom. De úgy érzem nem dolgom megoldani az állandó munkaerőhiányt, nem nekem kell HR vezetőnek lenni, meg még ki tudja minek lenni. Séf vagyok. Tudok főzni szakmailag megfelelő színvonalon. Tudok gazdálkodni és mindent, ami az én munkakörömhöz kell. De azt gondolom, hogy nagyot kell váltanom. Más életet akarok és itt a heti hatvan-hetven óra mellett ez nem fog menni. Holnap megyek beszélni a tulajdonosokkal. Tisztességgel fogok eljönni, maradok 30 napot, és ha megtalálják az utódomat, őt betanítom.
– És utána? Mi a terv? Mi van a fejedben?
– Most írtak ki egy séf pályázatot egy vidéki kúrián, a párom és a gyerekeim közelében, csak 30 kilométerre tőlük. Megpályázom, és legalább a közelükben leszek. Szeretem őt is, a gyerekeimet is. De amíg nem sikerül, addig úgy leszek, mint Zorba. Emlékszel, arra a mondatra, amit többször mondtál nekem?
– Melyikre?
– „Táncolni kell Uram. A zene majd megjön valahonnan.” Így érzek most. Kedvem van táncolni, zene még nincs sehol, de úgy érzem, ha elmegyek, és új életet kezdek, a zene majd megjön valahonnan.
– Örülök Neked. Fontos, hogy nem érzem a döntésed megfutamodásnak, inkább felelősségvállalásnak. A változásban a legfontosabb dolog a felismerés, az, hogy beláttad, hogy ez így nem jó és mivel ezen nincs lehetőséged változtatni egy út van, a távozás. Én szeretem azt is, ha az ember bír létezni a bizonytalanságban kicsit. Nem megtervezni mindent, hanem élni egy kicsit, várni és hagyni, hogy leülepedjenek a dolgok. Hiszek abban Séf, hogy nem kell mindig egyikből azonnal a másikba átmenni, hanem inkább kicsit élni, lecsitulni és tiszta fejjel menni tovább. Amikor én felmondtam az utolsó interim munkámat, akkor hatalmas megnyugvás volt, hogy vége. Jöhetek én, a fiaim, minden, amire amellett kevés energia jutott. A legjobb érzés, a “csak úgy lenni” volt, amit már olyan régen nem tapasztaltam meg. Segített, hogy nagyon fontos döntéseket hozzak meg. Így lettem “csak” coach.
– Örülök, ha így gondolod. Kérhetem, ha sikerül a másik munka, akkor párszor találkozzunk, hogy ott már ne kövessek el hibákat?
– Igen, Séf.
– Viszlát Coach!
– Viszlát Séf, de ne felejtsd el, a táblázattal még dolgoznod kell!
– Te nem változol Coach…
– Nem bizony.