A héten üzleti klubot tartottam. A termünk, egy négyszáz hektáros erdő közvetlen szélén van, üvegfallal a természet felé. Az egyik résztvevő, egy sikeres vállalkozó döbbenten megszólalt amikor leült:
“Te jó ég, nem is tudom megmondani mikor voltam ennyire közel erdőhöz.” – mondta mindezt úgy, hogy Zalában él, ahol minden csupa csupa erdő.
Innen jött az ihlet, hogy papírra vetem gondolataimat az énidőről, mert ez a megjegyzés valójában nem az erdőről, hanem arról szólt, hogy mennyire nem szánt időt arra, hogy megálljon.
Az angol nyelv „me time” névvel illeti a fogalmat, mi magyarok énidőnek fordítottuk. A szó jelentése ennek megfelelően magamra fordított minőségi idő, amelyet emberek, mobil, munka, család és minden egyéb tényező nélkül élünk meg. Elvileg.
Ahogy ismerkedem a coacheekkal, majdnem mindig kiderül, hogy „énidőre nincs idő”. Olyan szép magyarázatokat kapok tőlük a miért nincsről, hogy szinte már el is hiszem. Valóságban pedig sokan téveszmeként azt gondolják, ha a családjukkal foglalkoznak, vagy a barátaikkal, esetleg jótékonykodnak, túlóráznak a cégben, másodállást vállalnak akkor az énidő. Nem az.
Az énidő magaddal lenni. Egyedül sétálni egy erdőben. Felsétálni a hegyre és bámulni a tájat. Meditálni, vagy jógázni. Egy kád illatos forró fürdőben elnyúlni. Főzni, csak úgy magadnak. Kávézni a teraszon. Tanulni azt, amit igazán szeretnél. Csillagokat bámulni. Akár pecázni. A hobbiddal foglalkozni. Ez mind-mind énidő. Minden, ami rólad szól, ahol hallhatod magad, a gondolataidat, ahol a lelkeddel, a testeddel törődsz az az igazi minőségi énidő.
Állandó kérdés felém az ügyfeleimtől, hogy hogyan lehetnek sikeresebbek, magabiztosabbak, hogyan lesz jobb életük. Hát így. Ha elkezdetek élni, magatokkal foglalkozni, nemet mondani, nem csak másokkal törődni, akkor lesztek boldogabbak és sikeresebbek. Az énidő megadása kihat az életre, a munkára, a sikerre, a párkapcsolatra. Olyan mint egy jótékony „drog”, feldob és mégsincs káros mellékhatása.
Az első lépcső az úton akár az, hogy legközelebb, amikor egyedül lesztek, hallgassátok meg Márti dalát. Ha mostanában nem szántatok magatokra igazi időt, kezdjétek el ezzel a dallal.
Három perc és öt másodperc. Ennyi az egész, de ha meghallgattátok és elgondolkodtatok rajta, ez már az, amit énidőnek nevezünk!
„Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni
Az utolsó órában, mikor már mindent megbántam
Ezerszer megbántam, oly sokáig vártam
Hogy elmúlt az élet…
…kezdjetek el élni!”