Ügyfelem szakmájában ismert és elismert szakember, egy nagyvállalat egyik szakmai igazgatója. Amikor először találkoztunk a következőket tudtam meg róla: nem tűri a kritikát, azt hiszi, hogy megfigyelik, hogy a kollégái, a partnerei állandóan róla beszélnek a háta mögött, és minden mondat mellé odahallott vagy gondolt rögtön egy másikat is. Egyre több testi tünetet is észrevett magán: előbb csak aludni nem tudott, azután már emésztési problémái is lettek, alapvetően fáradt, kedvetlen, emberi kapcsolatait a munkán kívül szinte teljesen leépítette. De hogy ezeket mind megtudhassam, addig azért hosszú út vezetett. Mindig nagy jelentőséget tulajdonítok az első megérzéseimnek. Akár üzleti, akár privát kapcsolatról van szó, és általában be is igazolódik az első benyomás helyessége. Amikor először találkoztunk egy végtelenül keserű embert láttam benne, akiből úgy sugárzott a feszültség, hogy szinte megrémisztett. A feszültség miatt az arca folyamatosan dühösnek tűnt, pedig nem volt az. Kértem, meséljen magáról. Nem szólalt meg. Csendben figyeltem. A csend egyre nyomasztóbb lett, de tudtam, én jobban bírom, és ő akkor még nem tudta, hogy ha kell, én órákig is tudok hallgatni. Egyszer csak vett egy mély levegőt, és elkezdett beszélni. Elmondta, hogy tisztában van vele, őt az egyik legjobbnak tartják a szakmájában. Kiderült, hogy a végletekig tökéletes munkára törekszik, nincs számára középút és nincs hibázási lehetőség sem, minden folyamatot betegesen ellenőriz. Kollégáival kíméletlen, a cégnél az ő részlegén a legnagyobb a fluktuáció. Főnökei szerint, ha valamit hibáznak a beosztottai, akkor ordít és sérteget, képtelen normálisan kommunikálni, személyes sértésnek veszi, ha más hibázik. A munkájához tartoznak az ügyfélkapcsolatok is, amelyekről egy idő után szintén letiltották, mert a vevőkkel is ellentmondást nem tűrően kommunikált, akadt ügyfél, aki nem volt hajlandó vele soha többet találkozni. Fennhangon ismételte el többször, hogy ő mennyit tesz, mennyit áldoz a vállalatért, és ez senkinek nem számít a cégnél. Egyébként pedig a coachingot a gyengék sportjának nevezte, aki erős, annak szerinte sosem lesz szüksége pszichomókusra. Innen szép nyerni – gondoltam.
– Ákos, miért vagy itt mégis?
– Nehogy azt hidd, hogy önszántamból, vagy hogy miattad. Utasítást hajtok végre. A tulajdonos azt akarja, hogy végigjárjak nálad egy teljes coaching folyamatot, mert gyilkolom az embereimet, és nálam mondanak fel a legtöbben.
Ekkor jöttem én. Két percig beszéltem a munkámról, és arról, hogy amit elmondott, abból milyennek látom. Arról is, hogy hogyan tudnám elképzelni vele a közös munkát, miben tudnék segíteni, ha komolyan veszi a találkozásainkat. Ekkor felemelte a kezét, mint a jelentkező gyerek az órán – meg kicsit le is állított a mozdulatával – és négy szót mondott:
– Jó. Állj. Elég. Maradok.
Ezután megbeszéltük a szabályokat, és végigdolgoztunk egy hosszú folyamatot. Ő imádta a focit, és amikor a dühe már elszállt, az első ülés végén azt mondta, hogy vegyük úgy, hogy egy hosszabbításos meccsre kapok esélyt nála. Sokat tanultam tőle én is, és már tudom, hogy nem egy hosszabbításos meccset járt hozzám, hanem egy teljes bajnokságnyit. Nehéz és viszontagságos coaching folyamat volt, de a végén elértük a célt. Alapvetően megváltozott a kommunikációja, elkezdett kapcsolatban lenni a saját embereivel. Pár hónap után a fluktuáció is megállt a részlegén.
A legnagyobb siker emellett az, hogy már hisz a coachingban, olyannyira, hogy már egy kollégáját is elküldte hozzám.
